Isten más szemszögből lát
„Igen, amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, az én gondolataim – a ti gondolataitoknál.”
Ésaiás könyve 55:9
„Ez nekem magas!” – szoktuk mondani, ha valami meghaladja felfogó képességünket. Amikor Isten mondja az idézett szakaszban, hogy „ez nektek magas”, akkor most is arra gondolok, hogy vannak dolgok amiket nem tudunk felfogni Istennel kapcsolatban. Hatalma, mindenhatósága, örökkévalósága, mindentudása… egyelőre érthetetlen dolgok.
Van azonban, valami, ami még annál is felfoghatatlanabb, mint pl., hogy hogyan tudhat mindent; hogyan hallgatja meg imáinkat; tényleg mindent lát-e. A négy és fél éves lányunk nemrég azt kérdezte, hogy „Jézusnak van telefonja?”. Nem – mondom – nincs, anélkül is meghallja az imáinkat. „Akkor csak bólogat és azt mondja, hogy „ühüm”??
Ezeket a kérdéseket mi is feltesszük csak másként, felnőtt módjára, de továbbra sem értjük a dolgokat teljesen. Minél inkább megismerjük Istent, annál több kérdés támadhat bennünk természetével, lényével, tetteivel kapcsolatban.
Visszatérve az előbbi felvetésemhez, ami számomra Istenben a legérthetetlenebb, az a végtelen szeretete és türelme. Ésaiás könyve 55. fejezet 6,7. versében azt üzeni eltévedt népének: „Keressétek az Urat, amíg megtaláljátok, hívjátok segítségül, amíg közel van. Hagyja el útját a gonosz, és gondolatait a bűnös, térjen vissza az Úrhoz, mert megkönyörül rajta, Istenünkhöz, mert bőkezű a megbocsátásban.”
Isten a megbántott, megcsalt, sértett fél szinte könyörög gyermekeihez, hogy keressék, térjenek hozzá, mert meg szeretne bocsátani. Keresi a lehetőséget, hogy megmentsen, segítsen, mindent jóra fordítson. De miért? Nem lenne elég oka elsöpörni a bűnösöket egyetlen mozdulattal? Nem mondhatná azt, hogy betelt a pohár, elfogyott a türelmem? Mondhatná, joggal mondhatná. De nem ez teszi. Másként látja a dolgokat, az embereket, a jövőnket.
Isten rálát életünkre. Átlátja az összefüggéseket, megérti helyzetünket és a legjobb jövőt tervezi számunkra. Bízzuk rá magunkat, azzal a tudattal, hogy még ha nem is értünk mindent, ő már látja a következő lépést. Mellettünk van. És miközben Istent keresed, engedd, hogy megtaláljon.
