Az Úr őriz

"Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy ingadozzék az igaz."
Zsoltár 55:23

Töprengő könnyes szememmel kémlelem az eget és azt kérdezem, vajon figyelsz-e? Figyeled-e a várakozásomat, látod-e a reszkető kezemet miközben a sötétben tapogatózom fény után kutatva? Látsz-e engem, amint felemelem a kezeimet az ég felé és könyörgök Hozzád, hadd legyen kevesebb, amit hordoznom kell…
Hallod-e a lassan elcsukló hangom hullámait ott fent a mennyei palotádban és meghallod-e azt, amikor nem szólok, de mégis kérdezek?
Érzed-e tenyerem érdességét, a semmibe hulló erőtlen kezem súlyát és hallod-e a bensőmben lüktető gondolatokat?
Észrevetted-e már, hogy mindig a Társisba menő hajókat keresem, ahol kezed által teremtett napernyőd alatt pihentethetem megfáradt testem?
Tudom, hogy tudod. Hát szólj nekem, merre induljak a sötét alakos éjszakában…

Ezeket sorokat néhány hónapja vettem "képernyőre", amikor választ kerestem. Pontosan azt a vergődést fejezi ki, amiben az ember, nap mint nap él.És a Bibliai idők óta nem sokat változtunk, még mindig az isteni meggyőzésre várunk, ahelyett, hogy vakon követnénk őt.

Nos Ő azt mondja minden terhet adj oda az Istennek, mert gondoskodik a megoldásról. Soha nem engedi, hogy a vihar ledöntse a lábáról. És ez igaz.Nemrégiben minden iratomat és készpénzemet elvették tőlem, és nagy bajt okoztak ezzel nekem. Ráadásul egy olyan helyen, ahova azért mentem, hogy embereknek beszéljek az Istenről.

Hazaérkezve fáradtan a Balatonról (ez már egy hónappal volt az este után) a postaládámban találtam egy borítékot, amiben az igazolványok hiánytalanul megvoltak, és a meg nem került pénz már nem is bántott annyira. Éppen időben jött a postán, mert másnap terveztem minden igazolványom pótlását. Isten még a legrosszabb helyzetben is ott van, mert ok nélkül nem történik semmi velünk.

Az életünk akkor igazán kaland, ha nehéz helyzetekbe kerülünk, mert alkalom Istennek valami igazi csodatételre. Ezt kemény egy év alatt sikerült megtanulnom.

Félek a mai naptól. Leginkább attól, hogy nem merem megragadni az Isten kezét, hanem én keresek megoldásokat. És mégis, a mai Ige pontosan nekem szól. Az Úr őriz, nem kell félnem. Magamtól kell csak megijednem, amikor az én döntéseimet előrébb helyezem mint az Istent...

Ezért ma reggel azért imádkozom, hogy amikor kinyitom a szemem, legyen az első gondolatom az Isten, az ő terve, és az jelenlétének biztonsága...S mikor este beesek az ágyba el tudjam mondani: Köszönöm Uram, még mindig a legjobb viszonyban vagyunk"!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

A tökfőzelék és a szeretet