Van okunk az örömre
„Lelkemet megvidámítja,
az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért.”
„Lelkemet megvidámítja,
az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért.”
Zsoltár 23:3
A vidámság és a hit nem ellentétes fogalmak. Sokan úgy gondolnak a kereszténységre, mint akik a búval bélelt, faarcú emberek közössége. Még ha a gyakorlatban sokszor így is látjuk a keresztényeket, a Szentírás azt tanítja, hogy a Krisztusban hívő embernek minden oka megvan az örömre, a bizakodásra és a reménységre. Az Ószövetség egyik prófétája, Sofóniás azt írja, hogy Isten is örvendezik az ő gyermekei felett: „Az Úr, a te Istened közötted van; erős ő, megtart; örül te rajtad örömmel, hallgat az ő szerelmében, énekléssel örvendez néked.” (Sofóniás 3:17). Az öröm, a jókedv tehát egyáltalán nem idegen Istentől, így a Krisztust követőktől sem lehet az. Mai igénk összekapcsolja a vidámságot és az igazság ösvényén való járást. Vagyis aki Istent követi, annak minden oka megvan az örömre, a vidámságra.
Tény, hogy a világ, amelyben élünk elegendő okot szolgáltat a szomorúságra, a bánatra, vagy éppen a csüggedésre. Mi adhat okot a keresztény embernek a vidámságra? Először is az, hogy életének van értelme és célja. Az élet értelme az, hogy Isten Lelkének segítségével nemes jellemre tegyünk szert, illetve Krisztus megismeréséhez segítsük azokat, akik még nem ismerték meg Isten nagy szeretetét. A keresztény ember életcélja, hogy felkészüljön Jézus Krisztus visszajövetelére, az örök életre.
A vidámság második oka azon áldások sokasága, amelyekben az Úr részesíti az őt szeretőket. Isten minden nap az ő szeretetének bizonyítékaival halmoz el bennünket. Aki nyitott szemmel jár, az észreveszi az apró szeretetjelzéseket, és örülni is tud nekik. Isten áldásai megnyilatkoznak az egészség, az anyagiak, az emberekkel való kapcsolataink kiegyensúlyozottságában egyaránt.
Természetesen a keresztény embernek is vannak küzdelmei, szomorú napjai. Isten azonban ott van, hogy megvigasztalja őket, reménységet adjon. Aki igazán Isten gyermeke, nem kerülhet vigasztalhatatlan állapotba, bármilyen nagy legyen is életének terhe. Isten gondoskodik a szomorkodó lelkének megvidámításáról, a reménység felébresztéséről.
Kérjük ma reggel Istent arra, hogy minden élethelyzetben vidámítson meg bennünket, adjon reményt, és töltsön el a vele való bensőséges kapcsolat örömével. Legyünk készek követni őt az igazság ösvényén, ahol Ő jár, mert igazi öröm csak ezen az úton található.
