„Csak bízd rám magad!”
„Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.”
„Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.”
(Ézs 41:10)
Mai igénk olvasása bizonyára sokaknak melegséggel tölti el a szívét. Szinte látom, ahogyan a keresztségkor tapasztalt mennyei béke kiül az arcokra, ahogyan Isten hatalma átjárja a megtérőt.
Nekem nem ez a keresztségi igém, de pontosan ismerem ezt az érzést.
Azonban hiszem, nemcsak az ünnepekkor van ereje a szavak mögött megbúvó szertő Istenünknek. Ma reggelre az Úr pontosan tudja, vannak néhányan, - vagy inkább sokan?! – akik félelemmel, csüggedéssel néznek a nap elé. Az egyre sűrűsödő, pusztító viharoktól, a már-már kifizethetetlen számláktól, családik feszültségektől, vagy „egyszerűen” a jövőtől félnek.
Egy különleges élményre emlékszem tavalyról. Amikor az ember építkezik, soha nem jön jókor az eső, de az alapozás fázisában legkevésbé. Velem ez történt. Sokat, odaadóan imádkoztam. Az eső mégis megérkezett és esett szakadatlan. Én nem adtam fel, mert hittem, Istennek nem lehet ez az akarata. De csak zuhogott tovább. Én pedig összeroskadtam. Isten nem akar meghallgatni? Szörnyű érzés volt.
Aztán valami leírhatatlan belső béke lett úrrá rajtam. Hiszem, hogy a Lélek szólt és még ma is emlékszem a szavakra, amit hallottam belülről az ő hangján: „Csak bízd rám magad!”
Már nem érdekelt, mi történik körülöttem. Mintha minden átértékelődött volna. Ő és a vele való kapcsolatom lett a legfontosabb.
Talán megértettem valamit a feni szavakból...
