Hitből fakadó engedelmesség
„Hit által engedelmeskedett Ábrahám, amikor elhívatott, hogy induljon el arra a helyre, amelyet örökségül fog kapni. És elindult, nem tudva, hova megy.”
Pál apostol Zsidókhoz irt levele 11. fejezet 8. verse
A hit egyik legfontosabb tulajdonsága az engedelmesség. Talán azt is kimondhatjuk, ahol nincs engedelmesség, ott a hit sincs jelen.
Ábrahám hite számunkra az engedelmességében ragadható meg. Mikor az Örökkévaló Isten belép az életébe azzal, hogy „Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked”, Ábrahám számára a legtermészetesebb, hogy Isten hívására mindet hátrahagyva elinduljon arra a földre, amit noha nem ismert, de tudja róla, hogy Isten azt neki és utódainak adta. Miből fakad Ábrahám e hite és engedelmessége? A Biblia egyetlen tulajdonságot nevez meg, ami képes az emberben az önzést – saját céljainak mindenek fölé helyezését – legyőzni és állhatatos ragaszkodást oltani a szívébe a Másikért való önzetlen cselekvéshez. Ez nem más, mint a szeretet. A szeretet az, ami táplálja és élteti a hitet is, vagy más szavakkal, a szeretet az, amely által a hit cselekedi, tenni képes. Egyedül a szeretettben lévő erő az, ami képessé tesz bennünket arra, hogy a Másik kimondott és ki nem mondott gondolatainak megvalósításáért mindent feladjunk. Ezt a szeretettből fakadó, Isten iránti „vak” engedelmességet nevezzük hitnek. Ezért mondja Pál apostol is, hogy „hitben járunk, nem látásban.” És tudjuk, „hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk.” Ezért Ábrahámhoz, hitbeli atyánkhoz hasonlóan, mi magunk is hitben járunk, és nem látásban, bizakodva és vágyakozva „hazaköltözni az Úrhoz” (2. Korinthusi levél 5:1, 7-8). Jó utat!
