Egy kisebb (?) csoda


"Ekkor fel akarták venni a hajóra, de a hajó egyszeriben odaért a partra, ahová tartottak. "

János evangéliuma 6,21


Mielőtt hosszú útra indulunk, mindig Isten oltalmát kérjük, az Ő kezébe tesszük életünket.
Most is így indultunk és nyugodt voltam: semmi baj nem érhet bennünket, hisz Isten velünk lesz és vigyáz ránk.
Az M5-ösön baleset: személyautó kamion alá csúszott, az autó teteje teljesen ledarálva, csak az ülései meredeztek az ég felé...
A balesett miatt az M0 is bedugult. 10-15 perc állás, lépésben araszolgatás következett. Ahogy elindult a sor, hirtelen a külső sávból elénk vágott egy kocsi, és ugyanolyan hirtelen le is fékezett. Alig fogott a fék a csúszós úton, de sikerült megállnunk. Se nekünk, se az autónak nem lett semmi baja. Hiába, Isten vigyáz ránk!
Ám az ölemben levő telefonom a hirtelen fékezéskor lerepült a földre. Mikor felvettem, ki volt kapcsolódva. Próbáltam bekapcsolni, de semmi. Nem ment. Belém hasított a felismerés: tönkre ment!
A gyerekeim azt tanácsolták, szedjem szét, hátha csak az aksi vagy a kártya mozdult el benne. Megpróbáltam: kiszedtem, visszatettem és bekapcsoltam...de semmi ... se kép, se hang.
Ez tényleg tönkre ment.
Eszembe jutott, egy korábbi meghibásodott telefonunk kálváriája, hány helyen jártunk, hány helyre írtunk, és sehogy sem sikerült megjavíttatnunk. Ezzel már nem bírom ezt újra végigcsinálni.
Úgy szerettem ezt a telefont!!!
Pedig imádkoztunk most is indulás előtt, akkor nem lehet baj! Vagy mégis???
Egyre sötétebben láttam a világot és benne magam.
A héten egyik barátnőmet hívtam fel és beszélgetés közben hallom, hogy 4 éves kislánya éktelen sírásban tör ki. Gyorsan le is akartam tenni a telefont, hogy odasiethessen hozzá, hiszen biztos hatalmas baj történt, de már hallom is a folytatást:
-„A maaaaciiiim!!! Eeeelszakaaaadt a maaaciiim!”
Hát ez volt a kétségbeesés oka, ez az a szörnyű katasztrófa: elszakadt a maci.
Számunkra ez semmiség, könnyen orvosolható, így nem is esünk kétségbe miatta. De egy kisgyerek számára ez világkatasztrófa, tönkre ment a macija, végleg, örökre, menthetetlenül.
Ekkor barátnőm odaszólt neki, azon a meleg hangján, amin csak egy édesanya tud szólni:
-„Hozd csak ide, mindjárt megvarrom! Nincs semmi baj. Szebb lesz, mint újkorában!”
Ez a jelenet ugrott be nagy kétségbeesésemben. Úgy éreztem magam, mint ez a pici lány. Tönkre ment a játékom, és senki nem tudja megjavítani. Milyen jó lenne, ha odaszaladhatnék én is az apukámhoz, aki meleg hangon azt mondaná: Nincs semmi baj, mindjárt megszerelem neked!
De jó lenne odaszaladni az én mennyei apukámhoz! Ő meg tudná javítani, Neki ez semmiség, ahogy nekünk egy macivarrás. De megtenné? Nekem? Megtenné, ha kérem? Oly sokszor nem történik meg, amit kérek, miért pont ez teljesülne? Ilyen gondolatok többször elgyengítették már hitem, de most valahogy nem engedtem nekik. Miért ne tenné? Én is kisgyermek vagyok, Isten gyermeke! Én is kétségbe vagyok most esve. Igenis odamegyek Hozzá! Azzal a gyermeki hittel és bizalommal, ahogy barátnőm kislánya is tette:
„Apukám (Jó Atyám)! Látod, mi lett a telefonommal!? Leesett, tönkre ment, és most úgy el vagyok keseredve. Hadd bújjak az öledbe, simogass meg!”
Odavittem hát a „macimat” az én „apukámhoz”, és lassan megnyugodtam karjai között.
S láss csodát! Mikor újra megpróbáltuk bekapcsolni a telefont, sikerült!!! Az én apukám „megvarrta a macimat”!!!
Ilyen Istenünk van, aki amikor kell, a legszeretőbb apuka. Csak mernünk kell Hozzá szaladnunk, őszinte gyermeki hittel, gyermeki bizalommal és szeretettel.
Jézus is arra biztatta a tanítványait, akik megijedtek, mikor meglátták Őt közeledni feléjük a vízen, hogy: „Ne féljetek!”
Ne féljünk Istentől, ha közeledik felénk! Ne féljünk elindulni felé! Ne féljünk elé vinni kétségbeesésünket! Ne féljünk sírni az ölében!
Mert mi az ő gyermekei vagyunk, s Ő minden szülők legjobbika, aki megvarrja az elszakadt macinkat!

Írta: Csatári Anikó

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia