Csodálatos békesség

"Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban."
Pál levele a filippibeliekhez 4:7

Csodálatos ígéret! Ma a békességre van a legnagyobb szükségünk. Valami olyan békességre, ami minden értelmet meghalad. Pont ilyent ígér nekünk ez az ige. Miért van szükségünk erre a békességre? Mert mi mindenért szeretünk aggódni. Sokszor nem tudunk nem aggódni. Isten megmondta a receptet az örökös aggódásra.

Miért aggódunk? Mert sokféle kérésünk és vágyunk van, de mi kisebbek vagyunk az elérendő célnál, ezért ki vagyunk szolgáltatva egy rajtunk kívül álló hatalomnak. Az ember mindig igyekezett menekülni ebből a kiszolgáltatott-függő helyzetből, mert maga szerette volna irányítani teljesen az életét. Pedig teljesen reménytelen mindentől és mindenkitől függetlenül élni. Nekünk embereknek függnünk kell valakitől. Ez a Valaki pedig nem kiszolgáltatottságot, hanem ráhagyatkozást kér tőlünk.

Az aggódás a legmeddőbb és a legenergiapazarlóbb magatartás a világon. A legrosszabb pedig az, hogy nem lehet leszokni róla. Minél inkább szeretnénk szabadulni tőle, annál inkább még emiatt is aggódni fogunk. Egyetlen gyógymódja van: az ellenjárat törvénye, vagyis az, ha hálásak vagyunk, már akkor, amikor kérünk. Ez nem azt jelenti, hogy előre megköszönünk Istennek mindent, amit szeretnénk, és biztosan megkapjuk. Hálaadással kívánságot megfogalmazni azt jelenti, hogy semmit nem teszünk a boldogságunkért felelősnek, és nem engedjük, hogy a körülmények határozzák meg az életünket. Aggódás nélkül élni annyit tesz, mint mindent Isten kezéből venni azzal a tudattal, hogy Ő mindent, amit megenged, okkal enged meg, és mindent a javunkra tud fordítani.

Az aggódás abbahagyása nem azt jelenti, hogy mostantól nem lesznek vágyaink és semmit sem szeretnénk már az élettől kapni. Pál arról beszél, hogy van helye a kéréseknek, de nem a görcsös irányítási kényszer színeiben, hanem a teljes ráhagyatkozás, belenyugvás, és elfogadás lelkületével. Nem a kéréssel van a baj, ugyanis a kérésben elismerjük a függő helyzetünket és hajlandóságunkat az elfogadásra, bármilyen is legyen a válasz. Ha egy kérés nem ebből az alapból nő ki, akkor még emberi értelemben is megcsúfoljuk vele a kérés szót.

Ha van bennünk akarat ennek megvalósítására, akkor sem a miénk a produktum, mert Isten felülmúlhatatlan békessége fogja megőrizni a mi értelmünket, érzelmeinket és akaratunkat. A mi részünk az, hogy folyamatosan elfogadjuk a függő helyzetünket, és úgy fogalmazzuk meg a kéréseinket, hogy ne akarjunk a független pozícióba kerülni, hanem hagyjuk, hogy Isten legyen az, Aki mondhat igent, de nemet is a kéréseinkre – még akkor is, ha már előre megköszöntük. A békességet más úton nem lehet elérni.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

A tökfőzelék és a szeretet