Az Úrtól rendelt út
„Egy szívet és egy utat adok nekik, hogy engem féljenek mindenkor, és jó dolguk legyen nekik is, meg utódaiknak is.”
Jeremiás 32:39
Tejfehér köd volt. Szinte semmit sem lehetett látni. Próbáltam kivenni az útpadkát, ahogyan araszoltam előre. Közben azon gondolkodtam, vajon még mindig az úton vagyok? Néhány tábla jelezte csak, hogy nem a szántáson zötykölődöm. Aztán megpillantottam egy halványpiros fényt. Egyre erősebben látszott, és mikor egészen közel ért, láttam, hogy feljebb van: egy teherautó. követtem ezt a különös csillagot teljes bizalommal. Fentről minden jobban látszik…
Teljes volt a sötétség. A nép messze járt Isten ismeretétől. A völgyekben gyermekeiket áldozták fel, a templomba pedig bálványt állítottak és a felkelő napot imádták. Azokat pedig, akik Isten útjain jártak volna, üldözték. Ebbe a sötétségbe visz Isten Igéje reménysugarat. „Összegyűjtöm majd népét mindazokból az országokból, ahová szétszórtam lángoló haragomban és nagy felháborodásomban. Visszahozom őket erre a helyre, letelepítem, és biztonságban lesznek.” (Jeremiás 32:37)
Ma, ha úgy érzed, hogy körülfog a sötét, hogyha azt gondolod, hogy nem maradt jó az életben vagy az emberiségben, tekints fel Istenre. Az Izráelnek adott ígéret ma is él, mégpedig beteljesedve! Hiszen Jézus Krisztusban Istennek minden ígérete „igen és ámen”.
„Ez az a szövetség, amelyet kötök velük ama napok múltán”, így szól az Úr: „Törvényemet szívükbe adom, és elméjükbe írom; bűneikről és gonoszságaikról pedig többé nem emlékezem meg.” (Zsidókhoz írt levél 10:16-17)
„Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” János 14:6
Járjuk ma azt az utat, amit Jézus készített számunkra, és használjuk azt a szívet, amit ő teremtett bennünk. Tekintsünk fel Jézusra és bízzunk benne! Fentről minden jobban látszik!
