Angyalok védelmében
„Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon”
Zsoltár 91:11
Sok évvel ezelőtt felhajtottam az M0-ra, és azt vettem észre, hogy egy teherautó elszabadult kereke egyenesen felém tart. Félrerántottam a kormányt, és ezzel el is vesztettem az uralmat a Wartburg felett. Hol balra, hol jobbra, hol a saját, hol a szembejövő sávba csapódtunk, néha négy keréken, néha két keréken billegtünk ide-oda. Végül a kocsi megállt a túlsó oldalon. Visszahajtottunk a jó oldalra, és az ijedségen kívül nem lett semmi bajunk. A történések előtt és után tömött kocsisor hömpölygött, de éppen akkor, amikor baleset történhetett volna, valamilyen megmagyarázhatatlan okból egy sem. „Isten még akar valamit tőlem” – gondoltam.
Persze nem mindig úsztam meg a bajt ilyen könnyen. Jézus sem. E földre született, szegényen élt, verejtékkel szerezte kenyerét. Félreértették, félremagyarázták, meggyanúsították. Elűzték, elfogták, megverték, keresztre feszítették. Sátán pedig, amikor a java még mindennek hátra volt, magával vitte a szent városba, a templom párkányára állította, és így szólt hozzá: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: Angyalainak parancsot ad, és azok tenyerükön hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe.” (Máté evangéliuma 4,5-6) Milyen kecsegtető ajánlat: csodával elhitetni, hogy Ő a Messiás. Miért is kellene keresztre mennie, hogy az emberek higgyenek benne? Van egy egyszerűbb út is! Jézus azonban így válaszolt: „Viszont meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!”
A mi utunkat is védik Isten angyalai. Mindig védenek, néha terelgetnek is. És amikor eltévedünk, vagy messze vándorolunk Istentől, akkor is megtapasztaljuk: „A messzeségben is megjelent az ÚR: Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen.” (Jeremiás 31:3) Jézus a fenti mondattal felhívja azonban a figyelmünket, hogy nem mindegy, vajon az út, amin járunk Isten útja vagy az Istentől való távolodás útja. Isten útja az Istennek való engedelmesség útja. Mert ha Isten útján járunk, akkor Ő gondot visel rólunk egy örökkévalóságon át. Egyedül neki van gyógyszere a betegségre, szomorúságra és a halálra.
Jézus is így jutott tökéletességre. „Jóllehet ő a Fiú, szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet, és miután tökéletességre jutott, örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki..” (Zsidókhoz írt levél 5:8-9) Mi is mondjuk a zsoltárossal együtt ezen a reggelen:
Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen,
az ezt mondhatja az ÚRnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom!
Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől.
Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége.”
az ezt mondhatja az ÚRnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom!
Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől.
Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége.”
Meg fogjuk hallani Isten válaszát még küzdelmeink közepette is:
„Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet.
Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt.”
Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt.”
(Zsoltár 91:1-4,14-15)
