Még el sem hangzik a kiáltás

„És mielőtt kiáltanának, én felelek, ők még beszélnek, és én már meghallgattam.”
(Ézsaiás könyve 65. fejezet 24. vers)
Mikor Henivel összeházasodtunk, megegyeztünk, hogy bizonyos helyzetekben, amikor nincs lehetőség szavakkal kommunikálni, mimikával, pislantással, kacsintással vagy kézjelzésekkel adjuk a másik tudtára, ha valamire szükségünk van. Néhány előadás alkalmával már élveztük is ezeknek a metakommunikációs ’beszélgetésnek’ az előnyeit. Ha ki kellett osztani egy evangélizáció során szórólapot, vagy valamit a táskában felejtettem csak egy összenézés és minden a helyén volt.

Ahogy az évek telnek, és egyre inkább megismerjük egymást, észrevettük, hogy más dolgokban is működik ez a speciális kommunikáció. Mondhatni csak egymásra nézünk, és már tudjuk, mit szeretne a másik. Sőt minél inkább megtanuljuk önzetlenül lesni a másik kívánságát, egyre apróbb rezdülésekből is világosan megérthetjük egymást. Persze ez nem helyettesíti a szavakkal való beszélgetést, de jó érezni ezt az eggyé válást!

Ézsaiás könyvének ez a fejezete elénk tárja, hogy az Isten hogyan látja a Vele való kapcsolatunkat. Szomorúan konstatálhatjuk, bizony valóban sokszor figyelmen kívül hagyjuk az Ő szavát, és saját fejünk után megyünk. „hívtalak és nem feleltetek, szóltam és nem hallottátok: a gonoszt cselekedtétek szemeim előtt, és a mit nem szerettem, azt választottátok.” (12.vers)

Várjuk és kérjük, hogy megértsük Isten hozzánk intézett szavát, de mikor szól, nem figyelünk oda, mert mással vagyunk elfoglalva. Olyan ez, mikor valaki szeretne tőlünk valamit, de ha nem érdekel igazán, mondhatja bárhogy, hallgatjuk, de nem halljuk meg.

Az Ige elmondja, milyen figyelmetlen, milyen értetlen és szófogadatlan az ember. Ha angyal által szól is, de nem úgy, ahogy elképzeltük elmegyünk mellette.

Bíztatás számunkra, hogy Ő nem olyan, mint mi. Ő akkor is szóba áll velünk, amikor nem is gondolunk Rá. Mi süketek vagyunk, de Isten nem az! Mi nem figyelünk rá, de Ő a legapróbb rezdüléseinket lesi és szeretne többet beszélgetni velünk. Szeretne eggyé válni velünk, olyannyira, hogy csak egy apró jelzéséből is megérthessük, merre kíván vezetni.

Hogy miként lehet ez valóság?

Úgy, hogy életed minden területén az Ő tanácsaira támaszkodsz. Nem csak a nagy dolgokban, amikor baj van, hanem akkor is, amikor úgy érzed, ez megy egyedül is. Amikor leviszed a szemetet, kiporszívózol, elmosogatsz, átszaladsz a boltba, vagy a benzinkútra tankolni.

Lehet, hogy eddig nem kérted ezekben a ’kis dolgokban’ az Ő segítségét, és Ő ott volt? Akkor már Te is megtapasztaltad, mit jelent az Ő szeretete.
Isten ma válaszodra vár. Szólítsd meg szavakkal, mozdulatokkal, és azzal, hogy felmosolyogsz az égre!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia