A Lélek gyümölcse
„De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.
Az ilyenek ellen nincs törvény.”
„De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.
Az ilyenek ellen nincs törvény.”
Galata 5:22-23
„Tény, hogy Krisztus megújító hatalma nélkül is változás állhat be egy-egy ember magatartásában külsőleg. Rendezett életet eredményezhet például a befolyásunk megtartására irányuló törekvés, vagy az a vágy, hogy elnyerjük mások megbecsülését. Önbecsülésünk is késztethet arra, hogy igyekezzünk jónak látszani. Önző szívvel is véghezvihetünk nagylelkű cselekedeteket. Hogyan tudjuk hát megállapítani akkor, hogy melyik oldalon állunk?
Kié a szívünk? Kivel foglalkoznak gondolataink? Kiről, miről szeretünk beszélgetni? Kire irányulnak legbensőségesebb, legszentebb érzéseink, mire fordítjuk legjobb erőinket? Ha Krisztuséi vagyunk, akkor gondolataink Ővele foglalkoznak, legszentebb érzéseink is hozzá kapcsolódnak. Mindazt, amink van és amik vagyunk, néki szenteljük. Vágyakozunk arra, hogy hasonlóak legyünk hozzá, hogy belélegezzük Lelkének leheletét, hogy akarata szerint cselekedjünk, és hogy minden dolgunkban elnyerjük tetszését.
Akik új teremtményekké lettek Jézus Krisztusban, azok a Lélek gyümölcseit termik: „szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség és mértékletesség” mutatkozik életükben (Galata 5:22). Nem szabják magukat többé korábbi kívánságaikhoz, hanem Isten Fiába vetett hit által követik az Ő nyomdokait, visszatükrözik jellemét, „megtisztítják magukat, amiként Ő is tiszta” (1János 3:3). A korábban gyűlölt dolgokat most szeretik, a korábban szeretett dolgokat gyűlölik. A büszkeség és a magabiztosság szelídséggé, szívbeli alázatossággá változik. Aki egykor hiú és gőgös volt, most komoly és szerény. A részeges józan lesz, a feslett erkölcsű tiszta. A hiú szórakozásokat, a világ divatjának követését feladják. Akik kereszténnyé válnak, azok nem a „külső ékességet” keresik, hanem azt az ékességet, amely „a szív elrejtett belső emberében, a szelíd és csendes lélek romolhatatlanságában” nyilatkozik meg (1Péter 3:3-4).
Mindaddig nincs bizonysága annak, hogy egy ember valóban megtért, amíg ez a megújulás nem mutatkozik életében. A bűnös akkor lehet bizonyos abban, hogy átment a halálból az életre, ha helyrehozta a kárt, amit okozott, visszaadta azt, amit jogtalanul eltulajdonított, ha megvallotta bűneit, ha szereti Istent és felebarátait.”
Kié a szívünk? Kivel foglalkoznak gondolataink? Kiről, miről szeretünk beszélgetni? Kire irányulnak legbensőségesebb, legszentebb érzéseink, mire fordítjuk legjobb erőinket? Ha Krisztuséi vagyunk, akkor gondolataink Ővele foglalkoznak, legszentebb érzéseink is hozzá kapcsolódnak. Mindazt, amink van és amik vagyunk, néki szenteljük. Vágyakozunk arra, hogy hasonlóak legyünk hozzá, hogy belélegezzük Lelkének leheletét, hogy akarata szerint cselekedjünk, és hogy minden dolgunkban elnyerjük tetszését.
Akik új teremtményekké lettek Jézus Krisztusban, azok a Lélek gyümölcseit termik: „szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség és mértékletesség” mutatkozik életükben (Galata 5:22). Nem szabják magukat többé korábbi kívánságaikhoz, hanem Isten Fiába vetett hit által követik az Ő nyomdokait, visszatükrözik jellemét, „megtisztítják magukat, amiként Ő is tiszta” (1János 3:3). A korábban gyűlölt dolgokat most szeretik, a korábban szeretett dolgokat gyűlölik. A büszkeség és a magabiztosság szelídséggé, szívbeli alázatossággá változik. Aki egykor hiú és gőgös volt, most komoly és szerény. A részeges józan lesz, a feslett erkölcsű tiszta. A hiú szórakozásokat, a világ divatjának követését feladják. Akik kereszténnyé válnak, azok nem a „külső ékességet” keresik, hanem azt az ékességet, amely „a szív elrejtett belső emberében, a szelíd és csendes lélek romolhatatlanságában” nyilatkozik meg (1Péter 3:3-4).
Mindaddig nincs bizonysága annak, hogy egy ember valóban megtért, amíg ez a megújulás nem mutatkozik életében. A bűnös akkor lehet bizonyos abban, hogy átment a halálból az életre, ha helyrehozta a kárt, amit okozott, visszaadta azt, amit jogtalanul eltulajdonított, ha megvallotta bűneit, ha szereti Istent és felebarátait.”
(Ellen Gould White, Jézushoz vehető út,
Budapest: Advent Kiadó, 1990. pp. 47-48.)
