A megfáradtak reménye
"Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű."
"Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű."
Máté evangéliuma 11:28-30
Van olyan ember, akinek nincsen szüksége egy kicsit nagyobb nyugalomra? Sajnos van olyan mentális betegség, ami ingerszegény környezetben eltöltött életszakasz miatt alakult ki egyes embereknél, de az emberiség nagyobb hányada a túl sok nyugtalanság miatt szenved. Tegyük hozzá, hogy a szenvedés a semmi közepette sem kerüli el az embert.
Egy megfáradt ember úgy érzi, hogy kétszer olyan nehéz a teste, mint amikor kipihent állapotban van. Jézus a fáradt, megterhelt embernek mondja, hogy még vegyen fel valamit. Jól értettük? Nem valaminek a letevéséről beszélt? Nem! Fáradt embereknek még meg kell tenniük a lépéseket Jézushoz, hogy Jézus adjon egy különleges terhet a vállainkra.
Abban nincs választásunk, hogy akarunk-e terheket hordozni, igát viselni. Mindenképpen igent kell felelnünk rá, mint ahogyan kötelező lélegeznünk is. De egyet megválaszthatunk: Jézus igáját hordjuk-e, vagy a bűn jármát. Jézus nem olyan ügynök, aki nem mond el mindent, hogy csak a szépet lássuk, és igent mondjunk. Jelzi, hogy teherről van szó, de olyanról, ami boldogító és könnyű.
Sokszor találkozunk azzal a jelenséggel az életünkben, hogy kapunk valamit, mégis szegényebbek lettünk vele, de Jézus olyant ajándékoz nekünk, ami teher ugyan, de könnyebb lesz az életünk, mint enélkül volt. Hozzáadjuk, mégis kevesebb lesz. Ez az isteni matematika.
Jézus mindenkit hív. Azokat, akikre a világnak nincs szüksége – ki keres mindenbe belefáradt, terhek alatt nyögő alkalmazottakat? Itt a földön az energiától duzzadó, mindig sportos és soha ki nem boruló munkás a keresett. Ki keresne olyant, akinek szükségletei vannak, de tenni nem sokat tud?
Mi adja a legnagyobb megnyugvást az embernek? Jézus azt mondja, hogy az, ha megtanuljuk, hogy Ő szelíd és alázatos szívű. Ha minden nap rájövünk, hogy nem azért vagyunk fáradtak, mert Jézus kért tőlünk sokat, hanem azért, mert mi nem a jó terhet vettük a nyakunkba. Ha minden nap újra meglátjuk, hogy Jézus nem űz bennünket nagyobb elvárások felé, hanem csak azt kéri, hogy mindennap gondoljunk arra az Istenre, Aki Ember lett értünk, olyan ember, aki szelídségre és alázatosságra használta a világmindenség tulajdonjogának rangját. Ebben az egy igazságban lehet és érdemes megnyugodni.
