csütörtök, december 31, 2009

Szent az Úr

"Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet!"
Ésaiás próféta könyve 6:3

Akit szentnek nevezünk, azt mindenkitől elkülönítettnek gondoljuk. Pedig a szent szó csak Isten számára elkülönített dolgot vagy személyt jelent. Probléma csak akkor van, amikor Isten szentségéről van szó, mert körbeért a magyarázat, már nincs fogalmunk tovább szűkíteni a kört, hogy érthetőbb legyen a szó.

Szeráfok kiáltják Istenről, hogy Ő szent, és annyira hangos ez a kiáltás, hogy megremegnek tőle a küszöbök. Milyen csodálatos lehet az a Lény, akiről a szolgái nem számításból kiabálják Róla, hogy szent, hanem azért, mert ezt nem tudják magukban tartani. Az előbb azt mondtuk, hogy aki szent, az mindenkitől elszigeteltnek tűnik. Ebben a jelenetben egy olyan történést látunk, amikor a szent Isten megosztja Magát egy emberi lénnyel, Ésaiással, megmutatja Magát neki és szól hozzá. Ezek szerint nem elszigetelt tőlünk Isten - csak mi hisszük Róla, tévesen.

Vajon hogyan lehet összeegyeztetni a makulátlan tökéletességet, a szentséget, az elkülönítettséget az alázattal és lehajlással? Éppen Ésaiás fogalmazta meg ezt, lehet, hogy azért, mert valamennyire csak egy ilyen jelenet után lehet erről fogalmat alkotni: "Ezt mondja a magasztos, a felséges, aki örök hajlékában lakik, szent az ő neve: Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkűvel is. Felüdítem az alázatosak lelkét, felüdítem a megtörtek szívét" (57:15).

Magasságban és szentségben - ez jelenti a számunkra elképzelhetetlenül elérhetetlen tisztaságot és dicsőséget. Istent sokan csak e tulajdonsága alapján tudják elképzelni. Pedig Ő amennyire szent és dicsőséges, éppen annyira lakik a legmélyebbre süllyedt emberrel, a megtört és alázatos lelkűvel is.

Amilyen magasan van Isten trónja a mennyekben, olyan mélyre hajolt az emberért. Isten Fia megszületett egy büdös istállóban, hogy a legszennyesebb emberi szív se féljen Őt befogadni. Megalázkodott a legfájdalmasabb és legmegszégyenítőbb halálig, a kereszthalálig, hogy senki se legyen az emberek között, akinek a fájdalmait ne tudná átérezni.

Ha Isten szentsége ez a kettő együtt, akkor egyáltalán nem félelmetes és nem is megfoghatatlan az Ő dicsősége...

szerda, december 30, 2009

Istennek tett fogadalom

„Mikor Istennek fogadást téssz, ne halogasd annak megadását; mert nem gyönyörködik a bolondokban. A mit fogadsz, megteljesítsd!”
(Prédikátor könyve 5. fejezet 4. vers)

Abban a korban, amikor még alig léteztek írásos szerződések, sokkal komolyabban vették a kimondott szót, nemcsak az egymásnak, de az Úrnak tett ígéreteket is.

Mózes könyve több helyen beszél a fogadalomtételről, és arról, mikor és hogyan válik érvényessé és számon kérhetővé.

Ami bizonyos, hogy az ókorban nemcsak akkor tett valaki fogadalmat az Istennek, mert épp szorult helyzetbe került, hanem a fogadalom egyben az áldozati rendszer része volt.

Egyrészt, mert minden fogadalmat önként hoztak, másrészt ekkor áldozatot, ajándékot vittek az oltárhoz. A zsoltáros így írja: „Tegyetek fogadalmat Isteneteknek, az ÚRnak, és teljesítsétek, ti, akik körülötte vagytok! Vigyetek ajándékot a Félelmetesnek!” (Zsolt. 76:12)

Ez az áldozati ajándék nemcsak leölésre szánt jószágot jelentett. Nem egy esetben olvashatunk arról, hogy személyek magukat, vagy gyermeküket ajánlották oda Isten szolgálatára (nazírok, Sámuel, Jefte lánya) egy meghatározott időszakban, vagy életük végéig.

Ebben az időszakban ezt az ajándékot (tárgy, vagy személy) kivonták a mindennapi életből. Bár voltak esetek, mikor ezzel visszaéltek; például segítség helyett Jézus korában gyorsan rámondták valamire Korbán, azaz áldozati ajándék, s így visszatartották a segítségnyújtást.

Természetesen Jézus helytelenítette ezt a gyakorlatot, de a fogadalmakra vonatkozó szabályokat nem helyezte hatályon kívül. Sőt, azt mondta a Hegyibeszédben: „legyen a ti beszédetek: Úgy úgy; nem nem” (Máté 5:37)

De jó is lenne, ha ez mindig, minden keresztényt jellemezne!

Az elmúlt szombaton keresztség volt a gyülekezetünkben, és lélekben a hét keresztelendővel együtt ismét fogadalmat tettünk, hogy önkéntes ajándékként Jézusnak szánjuk életünket, hátat fordítva régi kívánságainknak.

Mielőtt bármit tennél; emlékezz vissza saját fogadalmadra és mondj igent ismét Jézusnak!

kedd, december 29, 2009

Ha meghal is él?

„Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él; És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt? „ János 11,25-26


Ma reggelre a gyülekezetünk egyik tagja Lehotka Gábor tanár úr, világhírű orgonaművész, zeneszerző, hosszú szenvedés után meghalt.

Hírtelen közel került hozzám ez az ige. Nagyon szerettem, tiszteltem Gábort a határozottságáért, hűségéért, és mérhetetlen nagy hitéért.

Jézus számára a halál nem valami félelmetes dolog, hanem a teljes nyugalom.

Amikor – a történetünk szerint – Jézus, a barátai otthonába érkezett, Mária és Márta jött elé, két testvére Lázárnak, aki meghalt. Nagyon sírtak és Márta azt mondta: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem."
Jézus azt válaszolta neki, hogy: „Én vagyok a feltámadás és az élet.”

Mit válaszolt Márta Jézusnak?
"Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon"

Sokan úgy gondolkoznak, hogy ha meghal valaki a lelke azonnal a mennybe kerül, de vajon azt gondolta Márta, hogy a testvére a mennyben van?

Egyáltalán nem. Márta pontosan azt hitte, ami a Bibliában van, hogy a ő testvére alszik az utolsó napig és akkor új életet kap. De Jézus hogy bizonyítsa, hogy hatalma van a sir felett, és hogy bizonyítsa, hogy minden halottat fel tud támasztani, amikor visszatér, Jézus odament Lázár sírjához, elhengerítették a követ, és Jézus ezeket a szavakat mondta: "Lázár, jöjj ki!" Az örökélet szavai érték el a sírt, és ezért nekünk sem kell félnünk a haláltól, mert Jézus az alvókat mind elő tudja szólítani.
A Biblia azt tanítja, hogy nincs halhatatlan lélek, amely túléli a testi halált.

Prédikátor 9:7. "Mert az élők tudják, hogy meghalnak, de a halottak semmit sem tudnak.."
Vajon Isten tehette volna még világosabbá ezt a kérdést?

Mennyit tudnak a halottak? A Biblia azt mondja, hogy semmit sem tudnak.

„Mind szeretetök, mind gyülöletök, mind gerjedezésök immár elveszett; és többé semmi részök nincs semmi dologban, a mely a nap alatt történik.” Prédikátor 9,8

Néhány ember úgy gondolkodik, hogy milyen jó érzés az, hogy az édesanyám ott
van már fent, s onnan fentről lenéz rám. Vagy az hogyha az édesapám hal meg, az is egy belső melegséget ad, hogy onnan letekint.

Próbáljuk meg elképzelni a következő történetet!

Egy asszonynak van egy fia, aki háborúba kell, hogy menjen. Egy bombázógép pilótája lesz, és szétlövik a mellkasát, tűzbe borul az egész repülőgép. Ha ennek az édesanyának mindezt a mennyből kellene végignézni, akkor megtörne a szíve.
Vagy egy olyan asszonyra gondoljunk, aki meghalt és lenéz a mennyből, látja hogy a férje rákos, és szenved heteken, hónapokon keresztül.

Isten útja sokkal jobb ennél!

Amikor meghalunk, a testünk a sírba kerül, és az élet ereje visszatér az Istenhez. Akkor a halott számára teljes nyugalom következik, egészen addig, amíg Jézus vissza nem jön. Ez egy szempillantásig tartó nyugalom. A halál után a következő pillanat, hogy látjuk Jézus arcát.

A Bibliában minden hangsúly arra irányul, hogy ne féljünk a haláltól, mert az csak alvás. Jézusnak meg van a sírhoz a kulcsa, és ha Önök meg is halnának, Ő feltámasztja Önöket.
Mi letehetjük szeretteinket Jézus karjába. És lehet egy bizonyosságunk, hogy Jézus Krisztusnak, aki feltámadt a halálból, van hatalma a halál felett is. Így a halál nem tudja megkötözni szeretteinket. A halál nem tud a bűn foglyává tenni bennünket.
Jézus legyőzte a halált, és mi megmentettek lehetünk. Az életünket Jézus kezébe tehetjük. És egy pillanat alatt, amikor az egész mennyet bevilágítja Isten dicsősége, akkor Jézus azt fogja mondani: "Mária, gyere elő! József, gyere elő! Zsuzsanna, János gyertek elő!" Akkor a sírok mind megnyílnak, és mindannyian előjöhetünk, hogy új életet kezdjünk.
Számunkra ez egy szempillantás. És akkor egyesülhetünk szeretteinkkel. És akkor a férjek átölelhetik újból feleségüket, és akkor a testvérek átölelhetik az ő testvéreiket. És akkor annak a kisgyermeknek a puha keze, akit korábban eltemetett az édesanyja, újra át fogja karolni az ő nyakát. És akkor együtt lehetünk, Vele élhetünk az örökkévalóságban, mert Ő legyőzte a halált, nem kell félnünk tőle.
Egy adventista,- amikor rájött arra, hogy halálosan beteg- így adott kifejezést hitének egy közeli barátjához irt levelében: " Kedd délután... az eredeti diagnózist.... megerősítették. Nehéz dolog volt ezt elfogadni, ahogy el is tudod képzelni. De minden jóra fordul. Isten most is tud csodákat művelni. Azon az éjszakán hosszan beszélgettem a feleségemmel. Most néztünk először együtt igazán szembe ezzel az egész dologgal. Hiszem, hogy Isten néha próbára teszi imáink buzgóságát,és késlelteti a választ, hogy hitünket kipróbálja Nem számit, mi történik. Az idő nagyon rövid, ami ezt a földet illeti. Arra kell gondolnunk, milyen is az, amikor egy atya azt mondja kisfiának: ideje lefeküdni. A fiú talán vitatkozik, és azt mondja, hogy még egy kicsit fenn akar maradni. De a bölcs atya így szól: Fiam, holnap szebb nap lesz, új nap, amelyen elvégezheted azt, amit olyan nagyon szeretnél megtenni.

Ha Isten ezt mondja nekem , miért vonjam kétségbe bölcsességét?

hétfő, december 28, 2009

A világosság cselekedetei

„Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy kitűnjék cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat.”

János evangéliuma 3:21

Mit kezdünk a földre jött Jézussal? Hová tesszük az életünkben? Történik-e valamilyen változás?

Hadd keressek némi párhuzamot a karácsonyi időszak és a mai igénk között. Most, hogy már túl vagyunk az ünnepnapokon, és visszatérnek a mindennapi teendőink, gondoljuk át, hogy mit jelent életünkben Jézus jelenléte. Úgy érzem, hogy sokszor a hívő emberek sem tudnak mit kezdeni azzal, hogy Jézus megszületett. Halljuk a Jézuskázásokat, átéljük a betlehemi romantikát, de a lényeg, az igazi kincs eltűnik a szemünk elől. Persze nem baj, ha ünnepelünk, megemlékezünk, elmélkedünk. A baj inkább az, ha ott marad minden a múlt homályában.

Az ünnepek többnyire emlékeztetnek egy történelmi eseményre, előremutatnak valamilyen jövőbeli reménységre, közben a jelenben is tettekre, hálára, változásra késztetnek. A múlt és a jövő ez esetben adott: Jézus két adventje, a születése és második eljövetele. De itt van a jelen, és a jelenben is köztünk élő Krisztus. Mit kezdünk vele?

János apostol úgy ír Jézusról, mint a világosságról, aki megjelent ebben a sötét világban. Az Isten testté lett a Sátán által bitorolt világunkban. Testté léte, szolgálata, halála önmagában megváltoztatta a világot. Nemcsak kortársainak kellett dönteni mellette vagy ellene. Ma is ragyog tisztasága, igazsága és leleplezi életünk sötét dolgait. Világossága oda is bevilágít, ahol talán még mi sem látunk tisztán, mert annyira megszoktuk hibáinkat.

Két lehetőségünk van. Együtt élünk bűneinkkel – de akkor zavarni fog a világosság, nem kell Jézus.
Befogadjuk Jézust, örülünk jelenlétének – és nyugodt lelkiismerettel, tiszta szívvel vállalhatjuk tetteinket, jellemünket és Mesterünket.
Egy olyan világban, ahol nyíltan felvállalnak szégyenletes bűnöket, hol vannak az igazság cselekvői, képviselői? Láthatók-e, hallhatóak-e? Mi vagyunk-e azok, akik nyíltan Isten szerint cselekszenek?

vasárnap, december 27, 2009

A legjobb lakótárs

„Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.”
János evangéliuma 1:14
Mondd, milyennek képzeled el Istent? Ősz hajú- és szakállú, hajlott hátú öregembernek? Vagy egy mindennél erősebb bajnoknak, akihez soha nem férhetsz közel, mert körülállják a testőrei? Esetleg egy jó humorú, jóképű, barna hajú, kedves tekintetű, megnyerő külsejű, barátságos egyénnek, aki nagyon hasonlít ránk? Esetleg egy zsarnoknak, akinek soha nem tudsz megfelelni? Sok dolog befolyásolja azt, hogy milyennek is képzeljük el a Mindenhatót: a neveltetésünk, az otthonról hozott tapasztalatok, egy-két erősebb, vezető egyéniség az életünkben, vallási hovatartozásunk, és sorolhatnánk még.

Nem tudom, honnan jöttél, és merre tartasz; nem tudom, milyen kapcsolatban vagy Istennel, milyennek ismerted meg őt, vagy milyennek képzeled el. Egyet tudok, hogy ez az ige ma mondhat valami újat, valami különlegeset számodra Istenről, esetleg az istenképedet is befolyásolhatja.

Képzeld csak el! A Fiú Isten, Jézus Krisztus testet öltött (ezt ünnepeltük az elmúlt napokban), olyan lett, mint mi, mint te és én. Lejött a Földre, elhagyta a mennyet, azt a helyet, ahol csak szeretet és dicsőség vette körül, és a lakótársad lett. Isten leköltözött közénk a Földre, oda, ahol nem fogadták el annak, aki; ahol számtalanszor bolondnak nézték és mondták; ahol meg akarták ölni, és ezt véghez is vitték. Jézus ide jött lakni, közénk. Azért, hogy bemutassa, milyen is Isten valójában. Azért, hogy összetörje a régi, torz istenképet benned és bennem, azért, hogy valami újat és jobbat teremtsen az életünkben.

Isten Fia lejött a Földre lakni, hogy a társad legyen, hogy bemutassa Isten szeretetét; azt a szeretetet, aki kész az életét áldozni érted. Azt a szeretetet, aki kegyelmet ad neked, lehajol hozzád, ha a porban fekszel, de ugyanakkor korrekt és igazságos is.

Jézus ma is a lakótársad lehet, csak el kell fogadnod Őt. Mindenhová veled megy, ha te is úgy szeretnéd. Igen, ilyen az Isten. A Lakótársad, telve kegyelemmel és igazsággal.


szombat, december 26, 2009

Szíveteket szaggassátok… - Karácsonyra

„Ezt mondja az Úr: Késedelem nélkül térjetek vissza hozzám teljes szívetekből, böjtölve, sírva és gyászolva. A szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat. Térjetek vissza az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mert jóságos és irgalmas, nagy a türelme és csupa könyörület; utálja a gonoszságot.”
Joel 2.12-13
Felejtsétek el a bejgli-ízű, fahéj-szagú, édes-kedves karácsonyokat! Felejtsétek el a dundi angyalkáktól fénylő csillagragyogást, a pásztorsubás Betlehembe sietést, a háromkirályos ajándékozást, a gyermek-istenre való emlékezést! Felejtsétek el az udvarias mosolyokat, az odaillő viselkedést, a bárgyú gyermekdalok éneklését, ne a nosztalgikus szépség álcáját imádjátok! Emlékezzetek az áldozatra! Emlékezzetek az Atya szívfájdalmára, mivel halálba küldte szeretett Fiát! Emlékezzetek József bizonytalan hitére, Mária gyermeki alázatára, felnövekvő bízásuk bukással teli fájdalmára, mikor látták gyermekük kínoztatását, haláltusáját! Emlékezzetek a Menny csodájára, a szemkápráztató aranyutcákra, az angyalfejedelmek dicsőítésére, amely ha ma megszólalna, minden elhallgatna! Emlékezzetek az el nem bukott világok minden bölcsességére, az öröklét boldogságára, minden gonoszság hiányára és arra, hogy Krisztus mindezt miattunk hagyta ott! Emlékezzetek milyen lehetett! Milyen lehetett Neki megtapasztalni elmúló világunk bűnnel teli értelmetlen gyötörtetését? Mit gondolhatott, amikor mi - minden észérv, minden kérlelés ellenére is - ellene állottunk, elutasítottuk, kigúnyoltuk, szüntelen újból meg újból, még saját akaratunk ellenére, vagy akár egyetértve is, a rosszat választottuk? Hagyjuk abba az ünnepi díszbe öltöztetett istentagadást és most az egyszer álljunk elé csak mi magunk, és valljunk színt, hogy valójában miként is vagyunk Vele?! Látjuk-e a gyermekszületés mögött rejlő, odaadó szeretetét irántunk, és arra késztet-e ez minket, hogy meglássuk a felnőtt Emberfiát, ahogy keresztünket hordozva a Golgotára siet? Csal-e könnyet szemünkbe szenvedése? Hoz-e bűnbánatot, önkezünk szaggatja e szívünk, mikor Rá gondolunk? És végül: van-e mosolyteli hálaének ajkunkon, mikor királyként várjuk őt?
Restás László

péntek, december 25, 2009

Örök élet vize

„A ki hisz énbennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből.”
János 7:38.

Vannak teljesen magától értetődő dolgok, amiket természetesnek vesszük. Reggel felkel a nap, este meg lenyugszik. A szülő szereti gyermekét, a gyermek a szüleit. A lámpa világít, a virág nyílik, a víz oltja szomjunkat… Sorolhatnám tovább a példákat.
Ugyanígy természetesnek kellene lennie, hogy aki hisz Jézusban, az szeretettel beszél, tanúskodik Róla. Lassan a keresztények bizonyságtevése olyan ritka dolog lesz, mint a fehér holló vagy a zöld elefánt.
Miért?
- Talán nem hisznek Jézusban – de akkor meg nem keresztények!
- Talán sok kudarc érte őket, és ebbe belefáradtak!
- Talán nem tanították meg őket arra, hogy ez hozzátartozik az életükhöz.
- Talán nem igénylik, hogy a Szentlélek betöltse őket, és segítse bizonyságtevő munkájukat.
Van egy jó hírem! Jézus szavaiban teremtő erő van. Ő elküldte a Szentlelket, mint Helyettesét, hogy bátorítson, vigasztaljon, erőt adjon és vezessen a bizonyságtevésben. Jézus azt akarja, hogy az Örök Élet üzenete buzogjon belőled, mint egy bővizű forrás vize.
Sok a fáradt, elcsigázott vándor ebben az életben. Mutasd meg nekik, hogyan nyerhetnek új életet, hol frissülhetnek fel!

csütörtök, december 24, 2009

Isten titkos bölcsessége

"Isten titkos bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet az Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre."
Pál első levele a korinthusiaknak 2:7

Isten titkos bölcsessége? Az Édenben erre való hivatkozással kísértette meg Évát a kígyó: Olyanok lesztek, mint az Isten, tudni fogjátok, mi a jó és mi a rossz. Sajnos a kígyó nem jelezte, hogy van olyan ajándék is az életben, amikor bár kaptunk valamit, mégis kevesebbek lettünk tőle. Ilyen a bűn: a világ megismerte a bűnt, de mindenki szegényebb lett ezzel a tudással.

Ha Isten titkos bölcsességét lehet szólni, amit Isten elrendelt, méghozzá öröktől fogva, akkor kár volt engedetlenség révén megszereznie az embernek, hiszen Isten önszántából is az embernek adta volna.

De mi tulajdonképpen Isten titkos bölcsessége? Mert ha titkos, akkor nem tudhat róla senki. Vagy csak némelyek előtt titkos? Vagy ez annyira egyértelmű a keresztények előtt, hogy nem is kell róla beszélni, mert mindenki előtt nyilvánvaló? Akkor miért olyan nehéz beazonosítani ezt az isteni titkos bölcsességet?

Az lenne Isten egyik titkos bölcsessége, hogy aki nagy akar lenni, az legyen mindenkinek a rabszolgája? Vagy talán az, hogy megtanuljuk, hogy elég minden napnak a maga baja? Esetleg az, hogy aki Isten országát keresi először, annak minden, ami az élethez szükséges, ráadásul megadatik? Vagy az lenne ez az elrejtett bölcsesség, hogy van olyan ember, aki előtt nem ajánlatos az Isten dolgairól beszélni másodszor, mert csak gúnyt űz belőle?

A húgommal beszélgettem telefonon, hogy mennyire hihetetlen, hogy míg az ember a Holdra is alig jut el (na jó, eljut, de csak nagy hűhó árán), addig mi a saját lábunkkal léphetünk rettenetes távoli galaxisok bolygóira - majd az örökéletben. Arról is beszélgettünk, hogy vajon Lucifer bukása az Univerzumtörténetnek az elején történt, vagy pedig már hosszú korszakok teltek el azelőtt. Azután megállapítottuk, hogy időt nem lehet meghatározni a kezdet előtt, vagyis ha évmilliárdokról, vagy egy pillanatról lenne szó, teljesen mindegy, mert az örökkévalóságban a kettő lehet egyenlő is egymással. Amikor sok érdekes téma megpendítése után egy kis csend következett, akkor mondta Kati azt, amin én gondolkoztam (hogy mit is lehetne írni erről a szövegről), hogy mi most az Isten titkos bölcsességéről beszéltünk. Ha valaki hallotta volna, vagy bolondnak titulál minket, vagy kinevet.

A titkos bölcsesség az, hogy míg akik folyamatosan meg akarják ismerni Istent, azok kedvüket lelik a lelki beszélgetésekben - amikor nem megvehető áruról, vagy segédeszközökről van szó - míg mások ezt megfoghatatlannak, vagy bolondságnak tartják.

Valóban jó titkok tudóinak lenni, de csak akkor, ha ez legális úton lett a miénk. Istentől tudakozva pedig mindig legális...

szerda, december 23, 2009

A Messiás ígérete
„Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!”
(Ézsaiás könyve 9. fejezet 6. vers)
Hála Istennek, környezetünkben mostanában sok gyermek születik. Ugyanakkor jó és érdekes szemlélni azt a várakozást, ahogy a szülők a születendő jövevényre tekintenek.

Ilyenkor beindul a fantázia, hogy milyen ember lesz, kitől, mit örököl, nemcsak külsőleg, milyen lesz, amikor felnő, ha majd neki is családja lesz… Aztán a végkövetkeztetés; mindegy, csak egészséges legyen.

Közel háromezer éve, Ézsaiás korában, mikor lassan összeomlott Izrael függetlensége, a fenti ígéret még jobban fokozta a várandós anyák vágyát, mégpedig azt, hogy talán az ő gyermekük lesz az a Megígért, aki gyógyírt hoz a világ betegségére.

Ám ennek az ígéretnek teljesedése még jó néhány száz évet váratott magára. S bár sokan kiáltották ki magukat Messiásnak, hamar bebizonyosodott, hogy bár az uralmat a vállukra akarták venni, de sem nem örökkévalóak, és a békesség is távol áll tőlük.

S ott volt Betlehem, a jászol. S a pásztorok, akiket az angyal elküld a városba. „Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában. Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.” (Luk.2:11-12)

„Egy gyermek” – ó hányszor hallhatták ezt akkoriban! Már megint egy gyermek, de miért pont ez a fiúcska, miért pont ebben az istállóban? Bizony mindenki így csodálkozhatott, aki hallgatta őket. (Luk.2:18)

„Egy gyermek” – Ez annyira emberi, annyira egyszerű, annyira ésszerűtlen és olyan megalázó, hogy a Mindenható, a Teremtő így jelenik meg Megváltani a bűnöktől megkötözötteket.

Igen, olyan hihetetlen, hogy még földi szülei, József és Mária is értetlenül álltak és „csodálkozának azokon, a miket ő felőle mondottak.” (Luk.2:33) De a következő harminchárom év bebizonyította tényleg Ő a Messiás.

S mi a helyzet ma? Sokan úgy beszélnek róla, mintha „gyermek” maradt volna és értetlenül állnak, mikor a második adventről esik szó és arról, hogy most szeretné átvenni életünk irányítását. Pedig az örök élet ígérete csak azoknak szól, akik „hisznek Benne” (Ján.3:16).

Engedd hát, hogy a Békesség Fejedelme legyen életed Ura!

kedd, december 22, 2009

Az Úr a Te őriződ

„Az Úr a te őriződ, az Úr a te árnyékod a te jobbkezed felől. Nappal a nap meg nem szúr téged, sem éjjel a hold. Az Úr megőriz téged minden gonosztól, megőrzi a te lelkedet. Megőrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké!" Zsoltárok 121,5-8

JÉZUS SZERET TÉGED!
Ez lehet egy üres szólam, de válhat életed részévé is. Ha emlékezel arra, hogy Veled volt tegnap is, ha észreveszed jelenlétét ma is, akkor bízhatsz abban, hogy a jövőben is Veled lesz.

Fiatalok voltunk, és meggondolatlanok. Vecsésen laktam, és az egyik este nálam aludt a barátom. Büszke volt arra, hogy sikeres kresz vizsgát tett, és a vezetés is nagyon jól megy neki, és hamarosan megkapja a jogosítványát. Ennek örömére vett egy használt autót.
Azon az őszi reggelen, amikor felébredtünk szemerkélt az eső. Felajánlotta, hogy majd ő bevisz Budapestre a munkahelyemre. Mielőtt elindultunk volna elolvastuk az aznapi igét, imádkoztunk , hogy az Úr segítsen meg. Beültünk az autóba és elindultunk. Ahogy beértünk a városba egy hosszú egyenes út következett és egy enyhe kanyar balra. Nem volt nagy a forgalom. A kanyarban az autó hátulja megcsúszott és mi belementünk egy kis vízelvezető árokba. Az autó kettőt pörgött, és alvázzal egy villanyoszlopra tekeredett fel. Olyan erővel csapódott a beton oszlopnak, hogy az kettétört. A kocsi felismerhetetlenségig összetört. Az első pörgés után a barátom kiesett az autóból, én a kezemmel kitámasztottam magam, és vele együtt csapódtam alvázzal a villanyoszlopnak.
Az autóból kimásztam, kerestem a barátomat. Mindketten egyetlen karcolás nélkül úsztuk meg az ütközést. Az autóból kiszedtük a személyes dolgainkat, letakartuk egy fekete nejlonnal és vártuk a rendőröket. Sokan körbeállták az autót és látták a letakart csomagokat, amikre azt hitték, hogy mi fekszünk ott és hallottuk, hogy sajnálkoznak.
Amikor a rendőrök megérkeztek, felvették az adatainkat, csak annyit mondtak: „Fiatalemberek, tudják, hogy maguk újraszülettek”

Igen tudtuk. Azóta is mindketten hálát adunk Istennek és követjük őt. Soha nem felejtkezem el az Ő ígéreteiről.

Ma reggel is ígér valamit, kapaszkodjunk bele az Ő szavába „Az Úr a te őriződ…” és ezek a gondolatok legyenek ott egész nap a mi fejünkben …… AZ ÚR A TE ŐRIZŐD, AZ ÚR A TE ŐRIZŐD, AZ ÚR A TE ŐRIZŐD – és este ne felejtsük el megköszönni Neki, hogy megőrzött Bennünket. Ámen

hétfő, december 21, 2009

Isten más szemszögből lát

„Igen, amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, az én gondolataim – a ti gondolataitoknál.”

Ésaiás könyve 55:9

„Ez nekem magas!” – szoktuk mondani, ha valami meghaladja felfogó képességünket. Amikor Isten mondja az idézett szakaszban, hogy „ez nektek magas”, akkor most is arra gondolok, hogy vannak dolgok amiket nem tudunk felfogni Istennel kapcsolatban. Hatalma, mindenhatósága, örökkévalósága, mindentudása… egyelőre érthetetlen dolgok.

Van azonban, valami, ami még annál is felfoghatatlanabb, mint pl., hogy hogyan tudhat mindent; hogyan hallgatja meg imáinkat; tényleg mindent lát-e. A négy és fél éves lányunk nemrég azt kérdezte, hogy „Jézusnak van telefonja?”. Nem – mondom – nincs, anélkül is meghallja az imáinkat. „Akkor csak bólogat és azt mondja, hogy „ühüm”??

Ezeket a kérdéseket mi is feltesszük csak másként, felnőtt módjára, de továbbra sem értjük a dolgokat teljesen. Minél inkább megismerjük Istent, annál több kérdés támadhat bennünk természetével, lényével, tetteivel kapcsolatban.
Visszatérve az előbbi felvetésemhez, ami számomra Istenben a legérthetetlenebb, az a végtelen szeretete és türelme. Ésaiás könyve 55. fejezet 6,7. versében azt üzeni eltévedt népének: „Keressétek az Urat, amíg megtaláljátok, hívjátok segítségül, amíg közel van. Hagyja el útját a gonosz, és gondolatait a bűnös, térjen vissza az Úrhoz, mert megkönyörül rajta, Istenünkhöz, mert bőkezű a megbocsátásban.”

Isten a megbántott, megcsalt, sértett fél szinte könyörög gyermekeihez, hogy keressék, térjenek hozzá, mert meg szeretne bocsátani. Keresi a lehetőséget, hogy megmentsen, segítsen, mindent jóra fordítson. De miért? Nem lenne elég oka elsöpörni a bűnösöket egyetlen mozdulattal? Nem mondhatná azt, hogy betelt a pohár, elfogyott a türelmem? Mondhatná, joggal mondhatná. De nem ez teszi. Másként látja a dolgokat, az embereket, a jövőnket.

Isten rálát életünkre. Átlátja az összefüggéseket, megérti helyzetünket és a legjobb jövőt tervezi számunkra. Bízzuk rá magunkat, azzal a tudattal, hogy még ha nem is értünk mindent, ő már látja a következő lépést. Mellettünk van. És miközben Istent keresed, engedd, hogy megtaláljon.

vasárnap, december 20, 2009

Szeressük egymást, gyerekek… 

„és imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel; hogy megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek a Krisztus napjára”
Pál levele a filippiekhez 1:9-10

Szeretet. Annyit beszélünk róla, és mégis, annyira nem ismerjük. Ünnepet szenteltünk neki, létfontosságú dologként tartjuk számon, de mégis, olyan kevés van belőle. Mert eléldegélünk a magunk zárt kis bolygóján, ahol két embernek már kevés lenne a hely. Végezzük a kötelességeinket, gyújtjuk és oltjuk a lámpákat, akkor is, ha látszólag semmi értelme – de a parancs az parancs – és nincs már erőnk arra, hogy valakivel is megálljunk beszélgetni. Nincs energiánk arra, hogy bárkit is megismerjünk, megértsünk és elfogadjuk annak, akinek született, és annak, akivé az élet formálta. Csak futunk, és végezzük a dolgunkat, tesszük, amit tennünk kell, és valami egyre üresebb lesz bennünk. Valami hiányzik, ami talán gyermekkorunkban még ott égett a szívünkben, amikor kedden ismét játszottunk a homokozóban azzal a kisgyerekkel, akivel hétfőn a „nem vagyok a barátod” módjára összevesztünk, mert ő akkor is a barátunk volt.

Aztán, ahogy nőttünk felfelé, az ég felé, úgy egyre fogyott bennünk ez a természetes megbocsátás, ez a természetes „te a barátom vagy” kategória, és egyre fogyott bennünk a szeretet. Ma már nem állunk szóba azzal, akinek a nézését két héttel ezelőtt félreértettük, mert úgy nézett ránk, és mi tudjuk, hogy utál minket – pedig lehet, hogy csak rossz napja volt. Ma már megbélyegzünk valakit percek alatt, mert más a gondolkodásmódja, mert nem olyan, mint én, mert nem tudjuk elfogadni, megérteni. Ma már ítéletet mondunk ránézésre az emberek felett, mert nincs időnk arra, hogy megismerjük őket.

De ha te is úgy akarod, ma megváltozhat ez a helyzet, mert ez az ima érted is szól. Érted is száll a menny felé, hogy gazdagodjon benned a szeretet, hogy merj időt szakítani a körülötted lévő emberekre, hogy ne félj megbocsátani, vagy újra átgondolni az egészet, hátha csak félreértés volt. Isten fülében csengenek ma reggel ezek a szavak érted is, hogy nyújtsd ki a kezed a másik felé, és fogadd el őt olyannak, amilyen. Ez az ima érted is szól, hogy ma és holnap és azután is dönteni tudj jó és rossz között, és a jót tudd választani. Ez az ima érted szól, hogy döntsd el, meg fogod ismerni, és szeretni fogod az embereket.

Ne várd, hogy a másik kezdje el, és majd te is csatlakozol a mozgalomhoz. Szeresd, még mielőtt ő szeretne téged; fogadd el, mielőtt kérné ezt tőled. Ismerd meg, és legyél a barátja. Tudom, nem könnyű ez az út. De Isten a te oldaladon van és erőt ad a mai apró lépésekhez!

szombat, december 19, 2009

Szükségben, bőségben

„Tudok nélkülözni, de tudok bőségben is élni. Mindig mindenhez hozzászoktam: ahhoz, hogy jóllakjam és éhezzem, hogy bővelkedjem és nélkülözzem.”
Filippi 4.12

Azt mondják, két nagy ellensége van a hitnek: a szegénység és a gazdagság. A szegénység annyira sanyargató, oly sok keservet rejt magában, hogy az az ember, akit sújt, elveszti minden reményét. És amikor ez megtörténik, a reménnyel oda lesz a hit is. Kétségbe vonja a szerető Isten létét, mert nyomorúsága nem engedi látni. A gazdagság pedig annyira elhalmozza az embert minden jóval, hogy már nem kíván semmit sem. Nincs semmi, ami érdekelné, ami felkeltené a figyelmét. Így a bőség szaruja eltakar mindent a szemei elől és azt sem érzi, hogy valójában Istenre van a legnagyobb szüksége. Ez az elmélet azt állítja, hogy a szegénység és a gazdagság, mint valami elemi erővel rendelkező hatalom, uralja az ember sorsát.
Pál azt tanítja, hogy ez nem így van. Nem vagyunk kiszolgáltatva a sors kénye-kedvének, nem vagyunk kiszolgáltatva az „egyszer fenn, egyszer lenn” teóriának, hanem mi uraljuk életünket. Így Istenbe vetett bizodalmunk sem attól függ, hogy gazdagok, szegények vagyunk. A hitünk nem egy szükségvallás, egy „Jaj, Istenem!” kereszténység, amely csak addig tart, amíg Isten óvó- és áldó kezét mozdulni látjuk. A hitünk tapasztalatokon nyugvó vallás, amelyben megtapasztaltuk a jót, a rosszat egyaránt, és megtanultunk azzal élni a magunk, és mások javára. Számunkra a végső cél nem a szegénység elkerülése, vagy a gazdagság megszerzése. Számunkra „az élet Krisztus” (Filippi 1.21), ahogy Pál számára is. Mert Ő Úr minden fölött, így fölöttünk is, és célja, hogy minden körülmény dacára hitünk erős maradjon mindvégig. Éljünk bármilyen életet, szükségben vagy bőségben, legyünk bármilyen körülmények között, példánk úgy álljon minden ember előtt, hogy ösztönözve legyenek Krisztus követésére.
Restás László

péntek, december 18, 2009

Állandó éberség

„Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok.”
Máté 24:42.

Fiatal házasok voltunk. Feleségem Budapestre utazott. Mivel messze laktunk a fővárostól, csak késő este érkezett haza. Elhatároztam, hogy a busznál várni fogom. Korán ment le a nap, így beszorultam a házba. Elvégeztem a kevéske házimunkát, és hogy elüssem az időt, elkezdtem olvasni. Ahogy olvastam, egyre kényelmesebben helyezkedtem el. Arra ébredtem fel, hogy valaki az ajtót nyitja… Borzasztóan restelltem magam, hogy így vártam őt, s arra gondoltam, milyen tragikus volna, ha Jézussal is így járnék.
Nem mindenben alkalmas az esetemre a Jézus-várás leírása, de néhány tanulság van benne.
- Nem bízhatunk önmagunkban, saját erőnkben, akkor sem, ha egész egyszerűnek látszik is a feladat. Imára van szükségünk!
- A munka sokkal jobban ébren tart, mint a kényelmes olvasás – mégha un. ’lelki’ könyveket olvasunk is. Természetesen szükségünk van ezekre, de az ébren maradáshoz munkára is szükség van.
- Nem árt ébresztőórát vagy riasztót használni. Ha nem figyelünk a jelekre, az igehirdetések, az Ige intéseire, nincs, ami felébresszen, ha elbóbiskolnánk!
- Bár szerettem feleségemet, de úgy látszik, ebben nincs határ – ha háromszor, tízszer, százszor jobban szerettem volna, az talán ébren tartott volna. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy szeretjük Jézust. A szeretetben naponta növekednünk kell.
Íme, néhány gondolat, hogy éberek maradjunk!

csütörtök, december 17, 2009

Kedves "év" hirdetése

"Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét."

Szeretném az elmúlt két hét összes tragikus híreit egy szempillantás alatt eltüntetni és örökre kitörölni az emberiség emlékezetéből minden fájdalmat, szenvedést, gyilkosságot, háborút, járványt és szegénységet, de nem tehetem. Hiába mormolom a "varázsigét" hiába kiáltom a levegőbe, hogy elég, még mindig itt van körülöttem, és ha nemsokára kilépek az utcára kis albérletem falai közül újra magam körül látom a szennyet, a mocskot és bűn minden fajtáját. S azt hiszem neked is, aki a soraimat olvasod eleged van ma mindebből, és szeretnél már végre valami mást is tapasztalni. De csak a kirakat pompázó színei mondják azt, hogy karácsonyt, de már nem is Jézus születését, hanem az ajándékozás versenyfutását ünnepeljük, miközben egyre kevesebb szeretet szorul a lelkünkbe és annál inkább öklünkkel nyomorítanánk meg a másikat.

Jézus, amikor a fenti szavakat mondja pontosan a mi világunkban végzett céljára és feladatára utal, amire az egész emberiségnek hatalmas szüksége van. Jézus lejött, mert látta a szegénységünket, a fogságunkat, megkínzott állapotunkat és egy eljövendő országról kezdett el nekünk beszélni, ami már akkor elkezdődik bennünk, amikor döntünk Jézus követése mellett.

A béke és nyugalom, a kedves év akkor kezdődhet el ma bennem, amikor Isten meghatározott elvei szerint kezdem el élni az életemet. Milyen különös, hogy látva a szörnyűséget magunk körül, sokan elvetik az Isten létezését, miközben az Ő törvényeinek betartása elhozná számunkra a véget nem érő kedves évet,ahol már nem lenne ennyi hidegvérrel elkövetett gyilkosság és egyéb borzalom. De Isten nem kell, Jézus sem kell a magát keresztényeknek valló embereknek sem,és akkor felébredünk, hogy nincs REND.

A félelem nem enged kilépni az utcára, mert nem tudod mikor rabolnak ki,mikor ütnek le pár száz forintért. Isten figyelmeztetett, Jézus is figyelmeztetett, de senki nem figyelt rá, pedig hirdetett egy jobb világot, egy örömhírt amit sajnos hogy nagyon kevesen fogadtak be. Pedig minden erejével és életét odaadva értünk azon volt, hogy a változást hozza el a mi életünkbe, de mi gyakran ma is eldobjuk magunktól ezt az örömhírt.

Csak egyetlen megoldás van, csak egyetlen út van, ami megmenthet minket a végső pusztulástól.Egy név: Jézus. Mert Ő volt egyedül képes az új élet reménységét megteremteni a szívünkben, a kedves év Vele kezdődött el és Benned is Vele kezdődhet el ma! Nem holnap vagy holnapután, ma!Tedd a terveid, céljaid, kapcsolataid, munkád és mindened Jézus irányítása alá. Akkor leszel igazán szabad, ha ez megtörténik. S ha átéltél valamit máris mond tovább a jó hírt, mert a Szentlélek téged is arra indít, hogy add tovább!Lehetsz a szeretetkör kiinduló pontja, mert Jézus rajtad keresztül is teremthet békét a környezetedben!A kedves év elkezdődött..Tartson örökké!

szerda, december 16, 2009

Biztos ígéret

„Ezt mondja, a ki ezekről bizonyságot tesz: Bizony hamar eljövök. Ámen, bizony jövel Uram Jézus!”
(Jelenések könyve 22. fejezet 20. vers)
Idén megvettük első önálló kis lakásunkat. Nem nagy, panel, no és természetesen hitelből, de a miénk. Mikor intéztük az egészet nem is gondoltuk volna, micsoda papírhalmazt kell majd beszerezni, aláírni és egyéb.

A bank, mint hitelező biztosítékot várt és annak hiteles megerősítését minden oldalról, munkáltatói igazolás, ingatlan fedezet értékének felbecslése, stb., hogy amit vállaltunk azt vissza fogjuk tudni fizetni.

Szép is lett volna, ha én is csupán annyit mondok; ne aggódjanak, majd hamarosan kiegyenlítjük a hitelt és a kamatot is. Még ha írásba foglaltam volna is ezt, nem ért volna semmit.

Sokan ugyanígy kevésnek tartják, hogy Jézus nem árulta el pontosan, mikor fogja valóra váltani az ígéretét. De ez csak részben igaz, mert bár az ígéret valóban nem tartalmaz konkrét dátumot, ám Jézus is adott biztosítékot.

Mikor búcsúzott és az ígéretet tette János evangéliumában így olvassuk:
„Ama vigasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek. Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (Ján.14:26-27)

Jézus biztosítéka a Szentlélek, akit azért hagy itt, hogy megtanítson minket hinni kételkedés nélkül, az olyan szorult helyzetekben is mikor nincs biztosíték arra, hogy megszabadulunk.

Krisztus ígérete nem attól biztos, mert Ő mondta és nem attól, hogy János leírta, hanem a Szentlélek teszi azzá bennünk, s ahogy Jézus fogalmaz ’a világ ezt nem érti’, mert a világnak ez sok esetben nem biztosíték.

Minket azonban ez az ígéret éltet, visz előre, akkor is, ha életünk veszélybe kerül, ha nem úgy alakul, ahogy várnánk. Mert Dániel társaihoz hasonlóan megtanultuk a Szentlélektől: „ha nem tenné is”, akkor is hűségesek maradunk, mert nem az ígéretért vagyunk mellette és nem az ígéret földjét várjuk, hanem Őt, akit szeretünk.

Tegnap egy idős, beteg testvérnél jártam. A felesége is ott ült velünk és megemlítette, hogy mostanában férje azt mondogatja: menjünk haza; és kéri csomagolják be a Bibliáját a szombatiskolát és menjünk.

Mikor megemlítettem neki, hogy nemsokára valóban mind hazamegyünk Jézussal; csillogott a szeme, mert ő már kész van, ’összecsomagolt’.

Így kérlek én is, mielőtt belekezdesz, vagy tovább folytatod ezt a napot, ne feledd; ma csomagolnod kell, mert megyünk haza. Ne kérdezd mikor, ne kérdezd hogyan, mondd helyette:
Ámen, bizony jövel Uram Jézus!

kedd, december 15, 2009

Akik sokakat az igazságra visznek ....

„Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége; és a kik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örökkön örökké.” Dániel 12,3

Gyermekkoromban, mikor olvastam ezt az Igét, mindig arra gondoltam, hogy majd ha felnövök, sokat tanulok az iskolában, eljutok egy jó magas szintre a képzettségben, akkor értelmes leszek… Azóta már tudom, hogy bár szükséges a tanulás és az iskolák elvégzése, mégsem kizárólag az az ember értelmes, aki sok diplomával rendelkezik…
A Biblia szerint értelmes az a valaki, aki „ismer engem, hogy én vagyok az Úr.” Jer. 9,24.

Az Istennel való közvetlen kapcsolatról beszél itt az Írás! Nem elégséges csak „vallásosnak” lenni, nem nyom a latba semmit, ha csak eljárok a templomba, de nincs élő összeköttetésem Istennel. Több kell! Nap, mint nap beszélnem kell Vele, olvasnom kell az Igét ahhoz, hogy igazi értelemre, bölcsességre tegyek szert! „A te határozataidból leszek értelmes”- mondja a zsoltáros. Zsolt.119,104.
A személyes kapcsolat a Teremtővel teszi igazán értelmessé az ifjút!

De vajon sokan vannak értelmesek e földön? „Isten letekint a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső?” Zsolt. 53,3.
Sajnos nem! Mindenki csak a maga hasznára próbál élni és azt keresi, ami rövidtávon jónak látszik. A pénz, a hatalom, az élvezetek felkutatása tölti el az emberek nagy részének idejét! Megdöbbentő, hogy milyen kevesen vannak, akik teljes szívből átadják magukat Istennek, és Néki szolgálnak.
Mégis vannak, ha nem is sokan, akiknek jelleme világít! Nem e földi „értékek” foglalják le idejük nagy részét, hanem azon gondolkoznak, hogyan tudnának Istennek még tökéletesebben szolgálni. Ismertem egy hölgyet, aki minden reggel így imádkozott: „Uram segíts e mai napon is arra, hogy életem téged dicsőítsen, és hozz össze valakivel, akinek bizonyságot tudok tenni!” Mit gondolunk, vajon Isten meghallgatja az ilyen imát? Természetesen! Minden nap volt, nem is csak egy valaki, akinek bizonyságot tudott tenni…Ezek az igazi értékek az ember életében!

A pénz, a hatalom, a dicsőség mind elmúlik, de amit Jézusért tettünk, az örökre megmarad! Az ilyen bizonyságtevő élet megragadja az emberek lelkét. Érdeklődni fognak a felől a Valaki felől, akit esetleg még nem ismernek. Felismerhetik a cselekedeteinkből Megváltónkat…
Jézus azt mondja, hogy „úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” Máté 5,16
A mi életünk által tehát sokan megismerhetik Isten, és csatlakozhatnak népéhez. „Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek, mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között;” II.Kor.2,15.

Ahogy szemlélik az emberek cselekedeteinket, meglátják jellemünket. Ilyen módon tehát befolyásolhatja őket abban, hogy kit választanak: Istent vagy Sátánt! Nagy a felelősségünk! A körülöttünk élők vajon mit látnak életünkből? Közelebb viszi őket Istenhez, vagy inkább eltávolítja őket Tőle?
Isten arra hív bennünket e reggelen, hogy legyen hű szolgái a mai napon is! Keressük a vele való kapcsolatot, hogy életünk világítson, mint a csillagok örökké…

Kormos Tivadar

hétfő, december 14, 2009

Biztos menedék az Úr

„Hajlékod az örök Isten, örökkévaló karjai tartanak.”

Mózes 5. könyve 33:27a

Tíz éven belül ez a nyolcadik lakás, amiben élek. A legrövidebb idő fél év volt, a leghosszabb (jelenlegi) 4 év, amit egy-egy helyen eltöltöttem. Ebben benne vannak a városokon belüli költözések is. Akár egyedül, akár már családos emberként kellet egy új helyet belaknom, nagy kihívás volt a berendezkedés. Nem arról van szó, hogy mi hová kerüljön, hanem arról, hogy mennyire és meddig érezhetem otthon magam.
Haza megyek a szülői házhoz, haza megyünk a feleségem családjához, haza megyek az aktuális lakásunkba. Hol vagyok otthon?

Nyilvánvaló nem vagyok ezzel egyedül. Sem a helyzettel, sem az érzésekkel.
Mostanában, miközben Mózes 4. könyvét olvasom, azt látom, hogy Izrael népe vándorlási története sok mindenre megtanít ebben a tekintetben. Elindulnak Egyiptomból Isten és Mózes vezetése mellett és soha nem tudják mikor, merre kell tovább menniük. Ha Isten indult, nekik is indulni kellett. Annyit tudtak, hogy honnan jöttek, és azt, hogy hová tartanak. A szolgaságból a szabadságba. Egyiptomból Kánaánba.

Negyven év vándorlás nem lehetett könnyű, mégis egy dolgot soha nem szabad elfelejteni (ami azért gyakran előfordult), hogy Isten végig velük volt. Előttük ment a tűz és felhőoszlopban, közöttük sátorozott. Együtt élt velük. Isten és ember együtt az úton, és együtt majd a megérkezéskor. Ez a mi reménységünk, így van értelme az utazásnak. De addig is, itt is, ott is, hajlék az örök Isten.

Pár évvel ezelőtt ezt a megnyugtató érzést így fogalmaztam meg:

Béke

nem zavar a zaj
nem rémít a csend
nincsen kint, csak bent
nincsen lent, csak fent
s z é l c s e n d
megszűntek a harcok
ragyognak az arcok
nem látod a bajt
mert karjaiban tart

vasárnap, december 13, 2009


A név kötelez

„Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjetek, hogy akár odamegyek és látlak titeket, akár távol vagyok, azt halljam rólatok, hogy megálltok egy Lélekben, egy szívvel, együtt küzdve az evangélium hitéért.”
Pál levele a filippiekhez 1:27

Vannak olyan családok, ahol szülőkről gyermekekre öröklődnek a nagynevű foglalkozások. Többgenerációs orvos, ügyvéd, tanár, tudós családok. A gyerekek viszik tovább szüleik hivatását, mert ebben nőttek fel, mert hűek a hagyományokhoz, mert a név kötelezi őket.

Akarva, akaratlanul továbbviszünk valamit abból, amit szüleink végeztek. Ha nem is a hivatást, akkor azt, ahogyan végezték. Valamit magunkkal viszünk, és folytatjuk ott, ahol ők abbahagyták.

Van egy másik család is, ahová tartozol, akinek az értékrendjét magaddal kell, hogy vigyed. Ez Isten családja, ahová, mint tékozló ifjút, visszafogad Atyád, ha te is szeretnéd. Van egy név itt is, ami kötelez arra, hogy mit vigyél tovább, és mindezt hogyan. Ez a név: Jézus Krisztus. Ennek a névnek a szellemében kell, hogy élj, és tedd mindazt, amit tenned kell. Ez az a név, ami, kötelez valamire, ha te is úgy akarod. Nem arra, hogy te is váltsd meg a világot; ezt már megtette Ő helyetted. Nem arra, hogy lefizesd a bűn árát; mert Ő már kiegyenlítette a számlát.

Csak arra kér, hogy vidd tovább a nevét, vidd tovább, amit elkezdett, „hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Filippi 2:10-11). Csak arra kér, hogy képviseld Őt az emberek között, mint az isteni család tagja. Csak arra kér, hogy öleld át ma a másikat, és bocsáss meg neki; hallgasd meg, próbáld meg megérteni, és ne légy vele ellenséges. Csak arra kér, hogy légy barátja a melletted állónak, csak arra kér, hogy ahogy Ő, úgy légy te is EMBER ebben az embertelen világban. Mert a név kötelez.


szombat, december 12, 2009

Mindenben, mindenért

„Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok.”
1 Thessalonika 5.18

A hálára gondolva két dolog fontos igazán, ’Hogyan látom az életemet most?’ és ’Hogy fogom látni majd a végén, visszatekintve?’

A mindig borúlátóknak álljon itt egy idézet a XIX. századi francia kritikustól, Alphonse Karrtól, arra intve, hogy bár bölcsességük sokszor igaz lehet, az életet élni csak úgy érdemes, ha szüntelenül keressük a jót:
“Vannak, akik mindig morognak, mert a rózsáknak töviseik vannak. Én hálás vagyok, hogy a töviseknek vannak rózsabimbói.”

A küzdőknek, az érteni vágyóknak pedig egy bátorító gondolat Márai Sándortól, hogy van remény, mert van hova eljutni, teljes alázattal tanulva mindvégig:
“Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam, és az értelem szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem.” (Márai Sándor: Önmagamról)
Restás László

péntek, december 11, 2009

Különböző ajándékok

„A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Lélek. A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Úr. És különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, aki cselekszi mindezt mindenkiben.”
1Korintus 12:4-6.

Egy gyermekkori esemény jutott eszembe. Mégy csak ketten voltunk testvérek az öcsémmel. Két év volt köztünk, de még én sem voltam iskolás. Jött a karácsony, és az öcsém egy mackót kapott ajándékba. Hogy én mit kaptam, arra már nem emlékszem, mert csak az öcsém macijára koncentráltam. Öcsémnek persze esze ágában sem volt megosztani velem, ébren vigyázott rá.
Amikor elaludt, akkor vehettem egy kicsit a kezembe, de néha még ekkor is felébredt és visszakövetelte azt,ami az övé.
Így aztán, hogy az ellentéteket elsimítsák, az ajándékozó nekem is vett egy macit.
Így visszatekintve mosolygok magamon és magunkon, hiszen ha öcsém nem önző, én meg nem vagyok irigy, akkor sokkal jobb lett volna – mindketten élvezhettük volna egymás ajándékainak áldásait.
Úgy gondolom, így van a lelki ajándékokkal is. Amennyiben megosszuk egymással, valamennyien, gazdagodunk, növekszünk, azonban ha csak magunknak tartanánk meg, valamennyien vesztesek lennénk.
Örüljünk lelki ajándékainknak, még ha a másoké tetszetősebbeknek is tűnnek.
Ne irigyeljük mások lelki ajándékait! Úgy tekintsünk azokra, mint amiket nem egy személy, hanem egy közösség kapott.
Végül, használjuk kapott ajándékainkat, mert csak úgy növekedhetünk.
Bízzunk az Adományozóban, hogy Ő tudja a legjobban, hogy milyen lelki ajándék kihez jusson.
Ez csak jó testvérek között működik!

csütörtök, december 10, 2009

Békesség Istennel

"Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által"
Rómabeliekhez írt levél 5:1

Végig futottam ma reggel a híreket és szinte egyet sem találtam, ami a békéről és harmóniáról szólna. Van-e békesség a földön, ahogy az a Mennyből az angyal c. karácsonyi dalban énekeljük meg évszázadok óta? (talán régen megírták már ezt a dalt) Lehet-e még arról beszélni, hogy az ember békességben él az Istennel, a másikkal és a környezetével?

Hangokat hallok, ahogyan anya ordibál a gyerekével, fiatalok átkozzák az Istent, keresztények öngyilkosok lesznek lelki békétlenség következtében, látom, ahogyan évtizedes sérelmeket emlegetnek egymásnak édes testvérek, és a szemem előtt mennek tönkre házasságok a békétlenség tudatát még jobban megerősítve bennem.

Merre tartasz ma világ? A megbékélés felé? Isten felé? Harcok tömkelege van benned, véres a kezed és fegyvereid olyan gyakran használtak, hogy egyes helyeken ebből áll az ipar.

Merre tartasz ma keresztény ember létedre? A saját tetteiddel akarod jobbá tenni, megváltani magad? Tetteid olyan hangosan beszélnek, hogy Isten szívéig nem jutnak el...

Isten ma reggel nem tetteid akarja, nem a te kísérleteidre kíváncsi, amit a békéért teszel, és sokszor belebuksz!!! Isten a hitnek az ajándékát, azt a hitet akarja neked adni, ami elhiteti veled, hogy minden békesség abból származik, ha összhangba kerülünk az Istennel, ami csakis JÉZUSON keresztül lehetséges.

A megigazítás, helyrerakás egyedül Isten munkája és Ő egyszer majd megteremti a világbékét. De nem a Miss Amerikák,vagy a szép lányok álombékéjét, hanem a BÉKÉT. Mert Jézusban minden lehetséges már nekünk.

Ma bátran léphetek ki az utcára, ha Istennel megbékélve megyek, mert így kevesebbet fogok ártani a környezetemnek. A Béke Jézusban már bennem elkezdődött.Közösségben, Vele együtt és Ő rajtam keresztül valami kóstolót tud adni a világnak a Békéből!

szerda, december 09, 2009

Lelki értékek

„Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.”
(Máté evangéliuma 6. fejezet 20-21. vers)

A legtöbb dolog önmagában értéksemleges, ezeknek értéket csupán az életünkben betöltött szerep és szükség kölcsönöz. Például nagy kincs a víz, de nem árvíz idején, csodáljuk, kiknek sok pénze van, de még a királyok sem tudtak halálos ágyukon még csak egy másodpercet sem vásárolni.

Természetesen vannak állandó értékkel bíró dolgok is, melyekre mindig szükségünk van. A szeretet, a megbecsülés, és hasonlók, minden helyen és időben jól esnek.

Viszont, ha megvizsgáljuk, mennyi időt fordítunk a maradandó dolgok megszerzésére, elszomorítóan kevés az eredmény. Talán azért is, mert míg pénzt szerezni egyedül is lehet, igaz szeretet, öröm, békesség csak kölcsönös, az önzést mellőző életvitel gyümölcse.

Ezt a kincset nem erszénybe, vagy trezorba zárva lehet gyűjteni, hanem épp fordítva, akkor lesz a miénk és úgy gyarapítható, mikor odaadjuk másoknak.

Mégis annyira fukarok vagyunk, hogy a rászorulóknak is inkább adunk pénzt, mintsem igazi törődést. Persze mondhatjuk; azért tesszük ezt, mert nem is igénylik, meg sem érdemlik.

De gondolj csak bele; ha Isten is így gondolkodna, mi lenne velünk. Ha csak szükség idején keressük fel, akkor is legtöbbször csupán földi célok elérését kérve, miért törődik velünk? Egyáltalán megérdemeljük, hogy az életét odaadta értünk? Mi meg egy órácskát is sajnálunk vele tölteni…

Pedig csak Ő tud felemelni és feltölteni olyan nemes gondolatokkal, mely új, örök perspektívát kínál. Még akkor is, ha eddig nem foglalkoztál Vele és nem igényelted, mint az alábbi történet szereplője:

Egy néger kisfiú nézte a léggömbárust a vásárban. Az árus jó üzletember volt és reklámként eloldozott egy piros lufit, amely felszállt a magasba, ahová sok gyermek szempár követte, míg el nem tűnt a szemük elől. Egy sereg fiatal vásárlót vonzott oda a felemelkedő lufi látványa. Azután eloldott egy kék színűt, majd egy sárgát is az árus. Egymás után felszálltak a magasba, egyre kisebbnek látszottak, majd eltűntek.

A kis néger egy darabig álldogált a fekete lufi előtt, majd bátortalanul megkérdezte: - Bácsi ha elengedné, a fekete lufi is felszállna olyan magasra, mint a többi? A léggömb árus megértően mosolygott rá. Eloldotta a fekete lufi zsinegjét és miközben az felszállt a magasba, így szólt: - Kisfiam, nem a színe számít, hanem ami belül van, az emeli magasba!

Ha szeretnél Te is felemelkedni a felhőkbe, mikor Jézus megjelenik, töltődj fel olyan dolgokkal, amely már most Hozzá emel!

kedd, december 08, 2009

Isten keze

”Mindenki várakozva néz rád, és te idejében adsz nekik eledelt.”

(Zsoltárok 145,15)


Mire ennek a gondolatsornak a végére érünk, az éppen a napokban Koppenhágában ülésező ENSZ adatai szerint 15 ember hal éhen a világon. Köztük minden negyedik gyerek (http://www.un.org/). Sokkoló adat!

Hogy gyötrődhet Istenünk, amikor végignéz ezen a bolygón, s látja a halált, hogy fájhat Neki… Ilyenek hallatán nekünk is összeszorul a torkunk.

Aztán, ahogy elolvassuk a mai reggeli „igeadagot”, rohanunk tovább a napi robotba, talán el is felejtve az éhezők gondját. Hiszen nekünk megadatott, hogy a világnak azon a felén éljünk, ahol évtizedek óta nem okoz problémát a lakosság élelemmel való ellátása.

A fájdalom és a hálaadás egyszerre hadakozik ilyenkor bennem. Olykor teljesen megbéklyóz a lelki kín, hogy egy ilyen rettenetesen igazságtalan világban kell élni, s a végkövetkeztetés rendszerint ugyan az: Jézus jöjj hamar és vess véget a mérhetetlen szenvedésnek!

Ugyanakkor látnunk kell azt is, hogy Ő tudja, mikor van itt az ideje a végszónak. Addig is úgy látja jónak, hogy együtt kell élnünk ezzel a valósággal, s megtalálni a magunk helyét benne.

Lehetne azt írni a fenti igéről, hogy Isten olyan hatalmas, hogy nincs szüksége ránk az éhínség elleni harcban, de ez nem igaz. Az Úr bizonyos okoknál fogva embereken keresztül avatkozik be a világ eseményeibe. II. János Pál pápa, Lady Diana, Teréz anya, hogy csak az éhínség elleni küzdelem legismertebb harcosait említsem, éltek Istentől kapott hatalmukkal, s megtették, ami tőlük telt.

Bár nagyon összekuszálódott világban élünk, mégis maradtak emberek, akik hűen bemutatják Isten jellemét a világnak. Ők Jézus kinyújtott keze a fizikai és lelki kenyeret nélkülöző emberek számára.

Talán éppen ma jött el az IDŐ, amikor Isten szeretetét valaki rajtad keresztül élheti majd meg.

Legyen így!

hétfő, december 07, 2009

Keresztény közösség

„Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is.”

Kolossébeliekhez írt levél 3:13

„Nagyon jó keresztény lennék, ha időnként nem zavarnák meg mások az életemet” – mondja Adrian Plass, a már klasszikusnak számító, Egy kegyes kétbalkezes naplója című könyvében. Szerintem sokan egyetértünk vele.

Lehet, hogy furcsa egy ilyen idézettel kezdeni, de mégis azt gondolom, kellő humorérzék, és önirónia nélkül nehezebb egymást elviselni. Merthogy sokfélék vagyunk, és az egymás elhordozásának nehézsége nem egyszerűen abból ered, hogy ki a bűnösebb, és ki a szentebb. Különbözőek vagyunk, színesek, sokfélék, és ha a másik más mint én, az már szemet szúr. Ha pedig olyan mint én, talán saját hibáimat gyűlölöm meg benne.

Isten jól tudta azt, hogy szükségünk van emberi közösségre, hogy jellemünket csiszolni tudja. A gyülekezet nagy családjánál semmi sem alkalmasabb erre. Aki azt gondolja, hogy akkor is tud jó keresztény lenni, hogy ha nem vállal igazi közösséget gyülekezetével, vagy Isten tágabb értelemben vett családjával, az az isteni szeretet képességével is híján van.

Az isteni (agapé) szeretet képes a teherhordozásra, az őszinte megbocsátásra, a sérelmek lerendezésére, a bocsánatkérésre – magyarul, az igaz szeretet megélésére. Mikor másokkal súrlódunk, közben csiszolódunk. Ezt egyedül nem vagyunk képesek megvalósítani.

Milyen jó lenne másként látni egymást. Jézus szemével, aki nemcsak elhordozta érthetetlen, makacs tanítványait, hanem kész volt fel is áldozni magát értük.

vasárnap, december 06, 2009

Csomag nélkül, tiszta lappal

„Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből.”
Máté evangéliuma 1:21

Advent második vasárnapja. Várakozás, próféciák, a Megígért, az asszony Magva, Szabadító, Aki elveszi a világ bűneit. Nemsokára itt a karácsony, amikor a keresztény világ Isten Fia földre jöttét ünnepli, a boltok már rég fényárban úsznak, az embereken úrrá lesz a karácsonyi hangulat, láz. És elcsépelt mondatok hangzanak el az istentiszteleteken, hogy ilyenkor elfeledkezünk az ünnep igazi lényegéről, és, hogy Jézusnak bennünk kell megszületnie...

Lehet, hogy már előre várod ezeket a mondatokat, lehet, hogy már előre tudod, mikor és milyen körülmények között fognak elhangzani, és már teljesen immunissá váltál rájuk. Lehet, hogy vársz valamire, hogy neked is megjelenjen egy csillag az égen, amin keresztül Isten utat mutat neked Hozzá. Lehet, hogy próbálod, de nem bírod felfogni azt a csodát, ami több mint kétezer éve történt azon az éjszakán. Lehet, hogy sokkol a tudat, hogy Isten Fia EMBERRÉ lett, olyanná lett, mint miközülünk egy. Miért? „Hogy megszabadítsa népét bűneiből.”

Rogers Cadenhead II. János Pál pápa halála után már bejegyezte a www.BenedictXVI.com -ot , mielőtt bejelentették volna az új pápa nevét. Cadenhead domain tulajdonosként nem akart pénzt, hiszen maga is katolikus, és örült, hogy az egyházé a név. Pénz helyett mindössze három dolgot kért: egy olyan kalapot; ingyen szállást a Vatikán szállodában; valamint teljes feloldozást, minden rákérdezés nélkül, 1987. márciusának harmadik hetére. (Max Lucado, Harc az óriásokkal. Budapest: Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány, 2008. 129.)

Van olyan történet az életedben, amiről legszívesebben hallgatsz, és szeretnéd megnemtörténtté tenni? Van olyan dolog, amit, ha tehetnéd, ledobnál a Végzet-hegyéről a fortyogó katlanba, hogy örökre semmisüljön meg? A te életedben is van egy bizonyos 1987. március harmadik hete?

Most örökre véget vethetsz a nyomasztó érzésnek, most végre megválhatsz rejtegetett és annál inkább gyűlölt történetedről, ami álmaidban visszakísért, és nem hagyja, hogy megbocsáss magadnak. Ha te is akarod, ez az Advent, ez a Karácsony más lesz, mint az előzőek, mert Isten Fia Emberré lett érted. Azért, hogy megszabadítson bűneidből, azért, hogy elvegye a régóta magaddal cipelt csomagot, hogy tiszta lappal indulhass tovább Vele.

szombat, december 05, 2009

Áldozat és fogadalom

"Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!"

Zsoltár 50.14

Adni hálával, örömmel, önként, mindig, mindenkinek, akinek Ő mondja. Van bőséggel. Mert árad, mert kértem és meghallgatott, mert megmutatta mi az, ami valóban kell; mert akkor jött, nem amikor vártam. Mert a próbában nevelt, tanított, csiszolt, megerősített, közelébe vont és megérthettem. Adni, nem azért mert gazdag vagyok anyagiakban. Adni, mert gazdag vagyok hitben. Hálából, mert mindent Tőle kaptam.

Teljesíteni, amit megfogadtam, mindig, pontosan, következetesen. Határozottan, nem habozva, nem halogatva, nem meggondolva és átalakítva, nem megmagyarázva, nem kényszerből, mert az adott szó kötelez, hanem önként és tiszta szívvel dalolva. Mert Ő jó, mert megérdemli, mert nekem használ, ha megteszem, mert engem segít, épít és győzelemre juttat. Magam felett, az érzéseim felett, az önzésem felett, a bűneim felett, minden gonoszság atyja felett. Mert az áldozat Krisztus, és a fogadalmam a vele kötött szövetségem.

Restás László

péntek, december 04, 2009

Jézus kopogtat

„Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.”
Jelenések 3:20.

Van néhány dolog, amit rettentő nehezen tudok tolerálni másokban. Nehezen viselem a hezitáló, kétkulacsos politikát folytató embereket. Nem érzem jól magam az önhitt, gőgös emberek társaságában. Nem tudom elképzelni, hogy naturalista strandon mutatkozzak. Néha – rémálmomban – hiányos öltözetben vagyok, és megkönnyebbülten nézek körül, amikor felébredek, hogy csak álom volt.
Nos, kiderül Jézus szavaiból, hogy kétszínű vagyok. Szeretem a világot, de szeretnék üdvözülni is. Büszke vagyok ismereteimre, vallásos múltamra.
Kiderül, hogy szegényen, vakon, és meztelenül járok, mert a menny ilyennek lát.
Legszívesebben elbújnék – és akkor valaki kopogtat.
Kinézek a kémlelőnyíláson; Jézus áll az ajtóm előtt.
Hát nem tudja, hogy kétszínű vagyok, nagyképű, szegény és meztelen? (Legalább egy törülközőt kellene magam elé tennem) Biztosan tudja, hisz Ő mondta el nekem.
Beszél is hozzám: Ha meghallom kopogtatását, bejön hozzám és vacsorázni akar velem.
De Uram, én nem vagyok olyan lelki állapotban, és hát hiányos az öltözetem is… Jaj, ha most elmegy, sose jön vissza…
Ha beengedem, hozzásegít, hogy egyenes legyek.
Ha bejön, biztos vagyok, hogy elszáll a gőgöm.
Ha bejön, fehér ruhát ad rám és betakar.
Jézusom, nem vagyok méltó, de Nélküled meg nem tudok meggyógyulni! Kérlek, gyere be az életembe!

csütörtök, december 03, 2009


Amikor a jót elutasítják

"Mert lesz idő, amikor az egészséges tudományt el nem szenvedhetik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülük;és az igazságtól elfordítják az ő fülüket, de a mesékhez oda fordulnak."Pál II.levele Timótheushoz 4:3-4

Arra gondolok ma reggel, hogy mivel percenként tömérdek információ bombáz minket kénytelenek vagyunk szelektálni, különben nem boldogulunk. Ha minden reklámot szó szerint vennénk akkor min. 10 fajta gyógyhatású készítményt, 5 féle sampont vásárolnánk meg és egyre több hitelt vennénk fel. Az, amit naponta tanítanak nekünk nem "egészséges" alapon nyugvó tudomány, hanem amolyan manipulált háttérrel elindított gondosan becsomagolt "mese", aminek, őszintén gyakran bedőlünk.

A lelki életünkben gyakran találkozunk ezzel a jelenséggel. Gyakran annak alapján válasszuk meg a kedvenc bibliai részeket, hogy melyik nem kerül nekünk "pénzbe", azaz nem kell nagy erőfeszítéssel engedelmeskednünk az útmutatásnak, így a szelektálás nagy mestereivé válunk. Könnyű Istent elhagyni egy-egy meséért, mert az az egyszerűbb útja a boldogulásunknak.

Végig olvastam mindkét Timótheusnak írt levelet és érdekes felfedezést tettem. A levelekben gyakran előfordul, hogy Pál inti a fiatal munkatársát az olyan emberektől, akik minden félremagyaráznak, fölöslegesen vitatkoznak, egyszóval tévtanítok. Álszent szigort követelnek (1Tim 4:1-5), vitatkozásokban és szóharcokban szenvednek (1Tim 6:3-5), szentségtelen üres lármák (2Tim 2:16), és botor, gyerekes vitatkozások (1Tim 2:23)jellemzők rájuk, csak a kegyesség látszata van meg náluk (2Tim 3:5) és az ilyen viselkedésükkel szakadást okoznak a közösségben.

Azt hiszem ma is találkozunk ilyen magatartással, vagy néha mi magunk is bele esünk az ilyen hibákba, szinte észrevétlenül. Gyakran a BIbliát nem azért olvassuk, hogy a mi életünk változzon meg, hanem a szomszédunkat szeretnénk rendre utasítani, és csak olyan igéket keresünk ki, amit másokra vonatkoztatunk, a világra...Az egészséges tudomány, vagyis a Biblia egészséges tanítása nem arra való, hogy másokat a kiválasztott igékkel győzzünk meg a saját véleményünkről. Nem is arra, hogy szent öltözéket adjunk a mi véleméynünknek. Isten ihletett Igéja csupán arra való, hogy a MI életünket, értékrendszerünket és a kapcsolatainkat rakja helyre, aztán ha ez megtörtént a receptet tovább adhatom a "szomszédomnak". Ez lehet ma a hivatásom, hogyha valamit is megismertem Isten tanításaiból azt tovább adjam. Nem a liturgiát, megszokott gyakorlatokat, az én véleményemet, hanem az Egészséges tudományt mutattassam be ma a társaimnak. A Mikulásról szóló mesék maradjanak meg a gyerekeknek, mi pedig jussunk el a lelki érettségre. Ma, ha előveszed a Bibliád keressed a neked szóló üzenetet, szívd magadba és élj Isten kedvére!


szerda, december 02, 2009

Az életünk tanúsága

„Mert úgy vélem, hogy az Isten minket, az apostolokat, utolsókul állított, mintegy halálra szántakul: mert látványossága lettünk a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek.”
(Pál apostol első levele a korinthusbelieknek 4. fejezet 9. vers)

Bizonyára mindannyian voltunk már úgy, hogy éreztük, valaki néz minket. Nem kellemes érzés, főleg akkor, ha ez alapos, vizsgáló pillantás. Mit néz ez az illető rajtam ennyire? Talán valami nincs rendben? Nincs bekötve a cipőfűzőm, vagy foltos a ruhám, netán maszatos az arcom?

Ennél már csak az kellemetlenebb, mikor valaki, vagy valakik a személyes dolgaink után kutakodnak. Megfigyelés, üvegzseb, ügynökök, APEH…

Nemrég egy beszélgetés alkalmával megkérdezték tőlem, tudom-e azt, hogy milyen besúgó hálózat működik szerte a világon és, hogy mennyire figyelnek mindenkit mindenféle műholdakkal, beleértve minket adventistákat is.

De miért és kitől kéne félnünk? Ki elől és miért akarnánk elrejtőzni? „Hiszen nekünk nem test és vér ellen van tusakodásunk”, ahogy erre a fenti vers is utal.

A görög szövegben, látványosságnak fordított theatron szó egyértelműen utal az első századok keresztény vértanúságára, eszünkbe juttatva hitükért üldözött és az arénákban meggyilkolt hittestvéreinket, akik énekelve tettek bizonyságot életük reménységéről a legszörnyűbb pillanatokban is.

Hozzájuk képest, mily könnyű helyzetben vagyunk ma, mert könnyű otthon, vagy a templom áhítatos csendjében hívőnek lenni, boldog örömmel virtuálisan keblünkre ölelni a világot. De lépjük csak át ezt a küszöböt és mindjárt kiderül, kik is vagyunk valójában.

A környezetünk, az egész világ figyeli, mint teszünk nap, mint nap bizonyságot a szívünkben lévő hitről és reménységről vagy azok hiányáról a mindennapok kisebb nagyobb próbáiban.

De ne feledd hitharcodat, nemcsak itt a földön követik figyelemmel! Mind Isten, mind az el nem bukott angyalsereg azon munkálkodik, hogy egykor velük együtt énekelhesd te is a Bárány és a Mózes énekét.

kedd, december 01, 2009

Semmi nem szakíthat el .....

"A Lélek pedig világosan megmondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, mert megtévesztő lelkekre és ördögi tanításokra hallgatnak"
1Timóteus 4:1.

Szüleim keresztények voltak, és engem is Jézus szeretetére neveltet. Eljártam velük egy kis gyülekezetbe. Nem cigiztem, nem ittam alkoholt, nem káromkodtam, nem fogyasztottam tisztátalan ételeket – tehát kívülről jó fiú voltam. Érettségi után elkerültem a szülői háztól. Idegen környezet, idegen emberek, jöttek a kísértések. Egy-két hónapig még eljártam a gyülekezetbe, de egyre ritkábban. Elfeledtem amit szüleimtől tanultam, elragadott az ÉLET.
Másfél évig Jézus nélkül. Először még keresgéltem más egyházakban, de sehol nem éreztem jól magamat, aztán buli, haverok, züllés.

Ekkor szólított meg Jézus! Az egyik szombaton betévedtem egy kis budapesti gyülekezetbe. Nagyon régen nem jártam már ilyen helyen. Egy másik gyülekezetből voltak ott fiatalok, sokat énekeltek, szavaltak, jól éreztem magam. Valaki szólt hozzám! Ezeknek a fiataloknak azért kellett oda eljönni, mert Jézus nagyon szeret engem. Elküldte, őket, hogy megmentsen. Ekkor szólt hozzám igazán. Sokat köszönhetek szüleimnek, de itt ismertem meg személyesen Istent.

A ma reggeli igénk juttatta eszembe ezt a történetet. Jézus eljövetele napról napra közelebb van. Sátán egyre több embert szeretne elragadni Jézus mellől. A hitetés egyre nő.
Milyen alapon áll a házad? A sziklára vagy a fövényre építkeztél? Az árvíz jön mossa a ház alapját, a szelek tépik az oldalát. Egyetlen egy menedékünk lehet ebben az időben. Jézus Krisztussal való személyes kapcsolatunk.

Ma reggel is oda tudsz hozzá fordulni imában? „Uram köszönöm, hogy felébresztettél, végeznem kell a munkámat, elindulok itthonról, gyere velem Te is”

El tudod –e mondani Pál apostollal együtt:
Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők,Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.” Róma 8:38-39

Indulj neki így a mai napnak, és Jézus veled lesz egész életeden át! Ámen

hétfő, november 30, 2009

Az Úrnak szóló ének

„Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, amíg vagyok!”

Zsoltárok könyve 104:33

Nehezen tudom elképzelni az életet ének-zene nélkül. Énekelünk együtt és egyedül. Hallgatjuk, dúdoljuk, énekelgetjük a jól ismert dallamokat. Honnan jön ez a különös igény és képesség? Miért nem tudunk meglenni zene nélkül? Racionális érveket nehezen lehetne találni, de azt érezzük, hogy szegényebb lenne enélkül az életünk.

Nem tudom mikor, milyen dallam hangzott el először a földön. Talán már az első szombaton is énekben dicsőítették Istent teremtői munkájának csodálatos eredményét. El tudom képzelni akár Ádámot és Évát is, ahogyan munkájuk végzése közben együtt énekelve dicsérték az Urat.

Persze az Ördögöt sem kell félteni, hamar felhasználta saját céljaira a zene érzelmekre ható erejét. A magával ragadó ritmusok és gyomor-rengető hangerő mögött eltűnt az értelmes tartalom. Az Úrnak szóló ének azonban szívből jön és értelmes üzente is van. A Zsoltárok könyvét azért szeretem olvasni, mert nagyon emberi, őszinte módon számol be az Istenben hívő ember tapasztalatairól. Öröm, bánat, keserűség, fájdalom, hála..., mind-mind megjelenik ezekben az írásokban, melyek valójában korabeli énekek. Ezek valóban Istenhez szólnak. Neki jár a hála és dicsőség, de hozzá kell vinni keserűségünket, fájdalmunkat is.

Mindezeket elmondhatjuk imában is, de sokkal mélyebbek és tartalmasabbak megénekelve. A legfontosabb mégis az imádó lelkület, amit nagyszerűen fejez ki a fiatalok körében biztosan jól ismert keresztény ének refrénje:

„Adj nekem, Uram, imádó szívet, ami csak rólad szól
Mi csak rólad szól, Jézus
Ne ródd fel nekem, hogy mássá tettem
Ami csak rólad szól, csak rólad szól, Jézus.”

vasárnap, november 29, 2009


Sose halunk meg


"És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne."
János evangéliuma 3:14-15

Akarsz örökké élni? Lehet, hogy erre nem is válaszolsz igennel, mert ebben a világban én sem szeretnék. De ha azt kérdezem, hogy meg akarsz-e halni? Erre biztos nemmel válaszolsz. Az élethez mindannyian ragaszkodunk, és ha még azt is mondjuk, nem akarunk itt örökké élni, ha eljönne most az a bizonyos utolsó pillanat, nem tudom, hogy hányan mennénk el örömmel, könnyű szívvel. Mert jó dolog élni, és mindannyiunknak van egy bakancslistája, hogy mit szeretne még megélni, megtenni, mielőtt feldobja azt a bizonyos lábbelit. 


Te sem akarsz meghalni, hanem élni, ameddig csak lehet. És mit szólnál ahhoz, ha ma azt mondanám neked, hogy nem fogsz meghalni, hogy örök életed van, és egy csodálatos, fájdalmak nélküli világ vár rád? Lehet, hogy megkérdeznéd, mikor látott utoljára orvos engem. De továbbra is csak ezt tudnám mondani neked, hogy örök életed van, és vár rád álmaid országa. Talán azt mondod, hogy persze, Pán Péter Sohaországa… Nem, hanem egy valós, kézzel fogható ország. Egy olyan hely, ahol nem lesz többé fájdalom, könny, ahol soha nem kell elbúcsúznod senkitől, mert sose halunk meg, hanem örökké élünk. 


Úgy érzed, hogy soha nem lehet a tiéd, mert nem tudod megfizetni az árát? Valóban, erre képtelen vagy, de Isten megtette helyetted. Neked csak annyi a dolgod, hogy higgy a kereszten függő Istenben, az Emberfiában, aki kész volt mindent odaadni azért, hogy te sose halj meg, hogy örök életed legyen.
Úgy érzed, hogy ezt nem érdemled meg? Tudom, te tulajdonképpen nem kérted, hogy haljon meg érted. De Ő mégis megtette, mert szeret, és mert Veled akar élni egy örökkévalóságon át egy tökéletes országban. 


Isten ma reggel hív, hogy higgy Benne, hogy fogadd el azt, amit Érted tett, és ne szabadkozz. Fogadd el, hogy mától fogva örökké élsz!


szombat, november 28, 2009

Isten gyermekei

"Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk."
1 János 3.1 Új fordítás

Gyerekként úgy szerettem az angyalka fia lenni. Gyorsan, elsőnek és maradéktalanul megenni az ebédet. Csak úgy ragyogott a szemem a büszkeségtől, kihúztam magam, úgy ültem a széken és bezsebeltem a szülői dicséreteket. Később már nem volt olyan könnyű, más területeken nagyobb volt a verseny. A suliban több olyan társam is volt, aki jobb képességekkel rendelkezett, mint én; így többször alul maradtam.
Isten gyermekeként most már tudom; ki vagyok, mire vagyok képes, mihez elég, amim van. Nem versenyzek tovább, mert célba értem. Na, nem a saját érdemeim miatt! Ha rajtam múlt volna, elvesztem a nagy csatát, alul maradtam volna, de jó szövetségest választottam. A jó oldalra, a győztes oldalra álltam, ahol az EGY győzött mindannyiunk helyett. Aki által mind újra és újra győzhetünk, Akire mindig hivatkozhatunk, Akit mindig segítségül hívhatunk, Aki által gyermeke vagyok Istennek.
Még mindig gyors, erős és maradéktalanul pontos akarok lenni, de nem csüggedek, ha nem sikerül. Akkor próbálok látni az Ő szemével, másokat és magamat. És már nem akarok első lenni; mert első egyedül Jézus. Mindenkor. Mindenben. És neked?

Restás László

péntek, november 27, 2009

Imádság bocsánatért

"Oh ne haragudjál Uram felettébb, és ne mindörökké emlékezzél meg álnokságinkról; ímé lásd, kérünk, mindnyájan a Te néped vagyunk."
Ésaiás 64:8.

Ha bűnt követünk el, több magaviseleti forma is létezik.
- Tagadhatjuk, hogy bármi rosszat is tettünk volna. A körülmények, a társak, és természetesen a Sátán az oka mindennek – lásd Ádám és Éva
- Kétségbeeshetünk, s úgy érezhetjük, hogy számunkra már nincs megoldás, nincs segítség, nincs bocsánat – lásd Saul, Júdás…
- Imádkozhatunk bocsánatért, mert Isten erre bátorít minket.
o Ehhez fel kell ismerni, és belátni bűnünket
o El kell mondanunk Istennek, és bocsánatot kell kérni.
o Bízni kell Benne, hisz Ő a Teremtőnk, gyermekei vagyunk, Ő váltott meg minket. Vágyik arra, hogy Vele való kapcsolatunk helyreálljon
o El kell fogadnunk, hogy némely bűnünk következményét viselnünk kell, noha nem örökké!
o Nincs más lehetőség, hogy helyreálljon a közösségünk Istennel és egymással.
o Az igazi bűnbánó igyekszik az esetleges erkölcsi és anyagi kárt helyrehozni.
o Ha egyszer Isten elé hozta és a fentiek szerint eljárt, akkor lezártnak tekinti a dolgot.
o Örül annak, hogy helyreállt a kapcsolata Istennel.

Miért hagynánk, hogy örüljön Sátán, hogy szenvedünk, és Isten nélkül próbáljuk tengetni életünket?
Hajoljon meg térdünk, kulcsoljuk össze kezünket, és mondjuk el Istennek: Atyám, vétkeztem…