Nem hallgathatunk
„Mert ha az evangéliumot hirdetem, nem dicsekedhetem,
mert szükség kényszerít engem.
Jaj ugyanis nékem, ha az evangéliumot nem hirdetem.”
mert szükség kényszerít engem.
Jaj ugyanis nékem, ha az evangéliumot nem hirdetem.”
1Korinthus 9:16
Az evangéliumról általában az Újszövetség első négy könyve, vagyis a négy evangélium jut eszünkbe. De az evangélium nem könyv, vagy papiros, hanem a mindennapi életben megtapasztalható szeretet, valóságos segítség. A szó magyar jelentése: „jó hír”, Isten szeretetének, a bűntől való megszabadításának a jó híre. Olyan hír ez, amit minden embernek hallania kell, e nélkül jövő reménytelen. Az evangélium tehát nem más, mint Isten megoldása a tőle eltávolodott ember számára.
Pál apostol arra kapott elhívást, hogy Isten szeretetének jó hírét ismertté tegye minden ember előtt: „prédikálásommal ingyenvalóvá tegyem a Krisztus evangéliumát” (18. vers). Mennyit fizetnénk, ha előre ismerhetnénk a jövő heti lottósorsolás nyerőszámait? Talán még a nyeremény felét is odaígérnénk. S mennyit ér számunkra Isten evangéliuma? A tömeg számára sajnos szinte semmit. Pedig az evangélium az emberiség minden problémájára megoldást nyújt: a szenvedésre, a betegségre, a csonkacsaládokra, az árvaságra, a háborúra, a félelemre, a halálra, egyszóval mindenre. Ráadásul ez a csodálatos isteni megoldás ingyen hozzáférhető mindenki számára. Egyetlen feltétel, hogy higgyünk benne, fogadjuk el Isten értünk hozott áldozatát Krisztus Jézusban.
Akit megérintett az Isten szeretete, az jó értelemben Isten „rabjává” vált. Ő már nem teheti meg azt, hogy nem beszél arról a csodálatos ajándékról, amit a Jézussal való találkozás által nyert. Pál apostol így utal erre: „szükség kényszerít engem”. Ennek a szükségnek az érzése bizonyítja azt, hogy valódi megtérésről, Istennek való teljes átadásról van szó. Az Isten szeretetét ugyan is nem lehet bezárni, annak az a természete, hogy szerteárad minden emberre.
Jeremiás prófétának is volt hasonló tapasztalata. Szolgálatának volt egy szakasza, amikor megkeseredett az emberek hitetlensége miatt, s ekkor elhatározta, többé nem beszél Istenről. Keserűségében mondott szavait így olvashatjuk: „Azért azt mondom: Nem emlékezem róla, sem az ő nevében többé nem szólok; de mintha égő tűz volna szívemben, az én csontjaimba rekesztetve, és erőlködöm, hogy elviseljem azt, de nem tehetem” (Jeremiás 20:9). Ezért érezte Pál apostol is kényszernek az evangélium hirdetését, mert a bezárt evangélium feszít, s mindaddig nem hagy nyugtot a szívben, amíg ki nem áradhat mások felé.
Ellen Gould White, egy a múlt században élő keresztény írónő így fogalmazza meg ezt az igazságot: „Minden igaz tanítvány misszionáriusként születik Isten országába. Aki az élet vizéből iszik, az élet kútfejévé válik. Krisztus kegyelme olyan a léleknek, mint a forrás a pusztának: azért buzog, hogy mindenkit felüdítsen, és vágyat ébresszen az elveszendőben az élet vize után.” (Ellen Gould White, Jézus Élete, 154.o.)
Imádkozzunk ma reggel azért, hogy szívünket teljesen eltöltse Isten szeretete. Kérjük Tőle, szeretete rajunk keresztül hadd áradjon mások felé szabadon, mert ez a legnagyobb öröm. A legjobb alkalom ennek megtapasztalására a szeretet ünnepe.
