Örülök a találkozásnak!
„A ti szemetek pedig boldog, mert lát, és fületek boldog, mert hall. „Bizony, mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, amit láttok, de nem látták, és hallani, amit hallotok, de nem hallották.”
(Máté 13, 16-17)

Vajon mi az, helyesebben Ki az, amit/Akit szerettek volna látni a próféták és igazak sokan?
Erőteljesen fejezi ki Ézsaiás próféta könyve 35. fejezetének 4. verse ezt a tiszta, semmihez sem hasonlítható vágyakozást.
Így hangzik:
”Mondjátok a remegő szívűeknek: Legyetek erősek, ne féljetek! Íme, jön Istenetek, ... jön Isten, és megfizet, megszabadít benneteket!” ,
valamint a 42. fejezet 1-4-ig terjedő versei:
”Ez az én szolgám, akit támogatok, az én választottam, akiben gyönyörködöm. Lelkemmel ajándékoztam meg, törvényt hirdet a népeknek. Nem kiált, nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el, igazán hirdeti a törvényt. Nem alszik ki, és nem törik össze, míg a törvénynek érvényt nem szerez a földön; tanítására várnak a szigetek.”

Az Úr Jézus éppen önmagáról beszélt, amikor a magvető példázatába beágyazza, a tanítványoknak adott válaszát: azért használ a mindennapi életből vett képeket mondandója közlésére, mert hallgatói annyira elszoktak az egyértelmű tanításoktól, hogy nem értenék, amit mond.

És itt következik a mi mai gyönyörű szép igénk, amibe olyan diszkréten rejtette el önmagát a Megváltó: „Bizony, mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, amit láttok, de nem látták, és hallani, amit hallotok, de nem hallották.”

Tizenhárom éves voltam, amikor idős, szeretettel teli emberek közreműködésével felfogtam, hogy Valaki, akire viharos gyerekkorom minden percében vágytam, ott jött velem végig az utamon. Nem láttam Őt. Talán azért, mert túlságosan magammal voltam elfoglalva, vagy ki tudja miért. A lényeg, hogy Ő ott volt. Bár nem követtem őt klasszikus döntési szertartás keretében, most ahogy visszanézek, pontosan tudom, hogy olyan bölcsen, lépésről-lépésre vezetett önmagához. Emlékszem arra is, milyen határtalan boldogság kerített hatalmába, amikor találkoztam vele. - „..A ti szemetek pedig boldog, mert lát, és fületek boldog, mert hall.”

Egyetlen kérdés zakatol a fejemben ma reggel. Boldog vagyok én attól, hogy ismerem Jézust?
Egymást követő korszakok nemes képviselői vágytak arra, hogy ismerjék, hallgathassák Őt.
Magyarországon olyan könnyű itt hallani Róla. Olvashatjuk igéjét, hallhatunk Róla a rádióban, gyülekezetekben, templomokban; leülhetünk tévé elé, s tudományos, vagy éppen kalandfilmszerű feldolgozásokat nézhetünk személyéről. A Szentlélek köszönhetően soha nem volt közelebb Isten Fia az emberiséghez, hozzánk, mint napjainkban.
Ézsaiás, Jeremiás és a többiek mindenüket odaadták volna, hogy találkozhassanak Vele.

Mire indít ez Téged?

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

A tökfőzelék és a szeretet