Nem félelemnek lelkét…

„Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét.”

Timóteushoz irt 2. levél 1. fejezet 7. vers

Ne félj! csendül fel újból és újból Krisztus bátorítása. Ma vajon eljut-e hozzánk Krisztus bátorítása? Világunkat a pénzügyi válság hullámai ostromolják, amely biztosan csak nehezíteni és drágítani fogja életünket. Lehet ilyenkor nem félni? Ugyanakkor, nap mint nap szembe kell néznem a bennem bujkáló és megnyilatkozni akaró gyengeségeimmel is. Lehet ilyenkor nem félni? Szembe kell néznem az esetleges rosszakaróimmal. Lehet ilyenkor nem félni?

Igen lehet, és ez nem egy alaptalan hurrá optimizmus, hanem felidézése annak, hogy kitől vagyunk és mi módon újította meg Ő az életünket: „Ti az Istentől vagytok fiacskáim, és legyőztétek azokat; mert nagyobb az, a ki bennetek van, mint az, a ki e világban van” (1. Jn. 4,4). Jó dolog megerősödni abban, a mai reggelen is, hogy nem egyedül indulok feladataim végzésére, hanem a Mesterrel együtt.

Innen merítem az erőm, ami segít ellenállni a rám törő rossznak. De nem csak a védekezésre futja ebből az erőből, hanem a jó véghezvitelére is. S ez olyan jó! Végre nem csak akarhatom a jót, hanem meg is tehetem! Dicsőség az Istennek! Mert nem csak beszédben áll az Isten országa, hanem erőben. Szükséges, hogy szavaimat tetteim hitelesítsék és töltsék meg az igaz élet erejével.

Szeretet… E-nélkül mit ér az erő? „Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!”(1. Kor. 16,14). Uram, hálás vagyok, hogy te adod a szeretet belém és arra kérlek, segíts, hogy minden tetem legvégső indítéka az önzetlen szeretetből fakadjon.

Az erő és szeretet gyakorlásához nélkülözhetetlen a józanság vagy fegyelmezettség. Mennyire vágyunk arra, hogy Isten különleges erejének megtapasztalói és közvetítői legyünk, és sóhajtozunk a szeretet gyümölcse után is. Most egészítsük ki még „kívánság listánkat” a fegyelmezett, rendezett élet igenlésével is. Mert az Isten szerinti fegyelmezett életből fakad az Isten szerinti szabadság, amely teret biztosít az erő és szeretett gyakorlásának. Reggeli végső fohászunk legyen tehát ez: „Uram, legyél úrrá félelmeimen, hogy megmutathassam a te erődet és szeretetedet úgy, hogy közben valami módon méltatlanná ne váljak!”

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia