Jézus hálája az őszinte hívőkért
„Azon órában örvendeze Jézus lelkében, és monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted. Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted.”
Lukács evangéliuma 10. fejezet 21.vers
Jézus a földi szolgálatát nem magányosan végezte. A pusztából való visszatérés után tanítványokat hívott el, akik között sajátos rétegződést ismerhetünk fel. Tudjuk, hogy Jézust tömegek követték, de a Biblia mégis megkülönböztet egy százhúszas (Apcsel.1:15), egy hetvenes csoportot (Lk.10:1) és a legismertebb tizenkettes tanítványi körön belül is három (Péter, János és Jakab) különleges kapcsolatban volt Vele.
Ez a fejezet a hetven tanítvány kiküldéséről szól. Jézus ezzel fejezte ki szimbolikusan, hogy Ő a földön élő összes népnek elérhetővé kívánja tenni Isten országának örömhírét. /Mózes első könyvében Noé gyermekeitől hetven nép származott ki. (1.Móz.10.f.)/
Ez a Szentlélek által betöltekezett hetven tanítvány tér vissza és boldogan újságolja Jézusnak első tapasztalatait: „még az ördögök is engednek nékünk a te neved által!” (Lk.10:17) és azt olvassuk, hogy a Mester velük együtt örül.
Milyen jó lenne ebben a mai irigy világban látni, megtapasztalni, hogy őszintén tudunk örülni mások sikerének, ahogy Jézus is örvendezett tanítványai ’sikere’ fölött.
Túl rövid az élet ahhoz, hogy csak magunkkal foglalkozzunk, azzal, hogy nagy nehezen megpróbáljuk elfogadtatni másokkal önző természetünket, hogy ráerőszakoljuk másokra hiú kívánságainkat.
Ehelyett szavakkal, vagy tettekkel fejezzük ki mások felé az elismerésünket. Mondjuk el családunknak, mennyire örülünk, hogy vannak, adjuk tudtára munkatársainknak, hogy milyen jó velük együtt dolgozni. Így fog a mi szívünkbe megelégedettség költözni, amikor elkezdünk azért élni, amiért létezünk. Ahogy Pál apostol mondja: „a kik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, a ki érettök meghalt és feltámasztatott.” (2Kor.5:15)
Ez egyben a jellem átalakulása, mely nem elméleti úton megy végbe, hanem akkor, amikor hitünk a hétköznapokban kézzel foghatóvá válik. Ez az, amit ma is csak egyedül a Szentlélek munkájának köszönhetünk, és ez az, amit ma is olyan kevesen vesznek komolyan. Talán, mert bár sokan tudják, de nem hiszik igazán, hogy Isten bennük és általuk is csodát tehet.
„Mindazok, akik Istennek szentelik lelküket és testüket, állandóan megkapják majd a Lélek újabb és újabb testi és lelki ajándékát. Kimeríthetetlen mennyei készletek állnak a rendelkezésükre. Krisztus nekik adja saját Lelke leheletét és életét az ő életéből. A Szentlélek legnagyobb energiáit fejti ki és így munkálkodik az emberek szívében és elméjében. Isten kegyelme megnöveli és megsokszorozza tehetségeiket. Az isteni természet tökéletessége jön segítségükre a lelkek megmentéséért végzett munkájukban. Krisztussal való együttmunkálkodásuk útján részesülnek Krisztus teljességében. Emberi gyengeségükben is képesek megcselekedni a Mindenható tetteit.”(Ellen G. White: Jézus Élete 734.o.)
