Hit a feltámadásban
„Mert én tudom, hogy az én megváltóm él,
és utoljára az én porom felett megáll.”
„Mert én tudom, hogy az én megváltóm él,
és utoljára az én porom felett megáll.”
Jób 19:25
A fenti szavak Jób pátriárka védőbeszédnek része. Úgy gondolom soha senki sem volt közülünk olyan áldatlan helyzetben, mint ő. Mégis az Istenbe vetet hite töretlen maradt. Milyen bátorító ez számunkra is! Ha hitünk kipróbált és szilárd, jöhetnek ránk akármilyen megpróbáltatások, az megmarad, mert nagyobb a Segítő, mint a támadó.
Az igazi hit mellé nem fér kétség. Jób kijelentésében a bizonytalanságnak még a kétely legkisebb árnyékát sem lehet megsejteni. A szomorúságban, betegségben és gyászban mély meggyőződéssel mondja el azt, ami lelke mélyéről fakad: „mert én tudom!” Vajon ez az élő hit hatja át az én életemet is? Van erőm ellenállni a rám törő kísértéseknek? Vajon hétköznapi és a szentnapi hitem azonos?
Mi az, amit Jób tud? „Az én megváltóm él!” Ez az ószövetségi Szentírás egyik legmegdöbbentőbb kijelentése. Azt mondja el, ami még nem történt meg. Úgy tekint a jövőre, mint Mózes „mintha látta volna a láthatatlant” (Zsidók 11:27).
Hitét és reménységét Jézus Krisztus eljövendő golgotai áldozata és feltámadása erősítette. Ha biztos alapra akarunk építeni, akkor az Isten ígéreteibe vetett hitünknek olyan valóságosnak kell lennie, mint amilyen az övé volt.
Jób hite és meggyőződése található meg ebben a kijelentésében: „utoljára az én porom felett megáll”. Ebben azt foglalta össze, hogy ő egy áldozat. Nyomorában nem csak Jézus első eljövetelében hitt, hanem a másodikban is. Kijelentésében, az igazak feltámadására utal. Nagyon sok keresztény elfogad mindent, amit a Biblia tanít, kivéve a feltámadást. A mai racionálisan gondolkodó világban ez képtelenségnek, lehetetlennek tűnik sokak számára. Pedig éppen a feltámadás teszi fel a koronát a megváltás tervére. Pál apostol így ír erről: "Mert ha a halottak fel nem támadnak, a Krisztus sem támadott fel. Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek; még bűneitekben vagytok." (1Korinthus 15:16-17)
Jób kifejezi abbéli mély meggyőződését, hogy Isten végül igazolja hűséges szolgáit minden hamis váddal szemben. Bennünket is ért már hamis vád? Melyik fájt jobban a jogos vagy a jogtalan? A jogtalant mindig késforgatásnak érezzük szívünkben. Azonban gondolkodjunk el, vajon ez a helyes érzés? Vajon nem a jogos vádnak kellene jobban fájni? Én a jogtalan vádat jobban szeretem, mint a jogost, mert a jogtalan nem igaz, a jogos viszont az.
Jóbnak Jézus Krisztus golgotai áldozatába vetett hite adott erőt felülkerekedni az élet problémáin. Isten segítsen, hogy mi is ebben a reménységben éljünk.
Az igazi hit mellé nem fér kétség. Jób kijelentésében a bizonytalanságnak még a kétely legkisebb árnyékát sem lehet megsejteni. A szomorúságban, betegségben és gyászban mély meggyőződéssel mondja el azt, ami lelke mélyéről fakad: „mert én tudom!” Vajon ez az élő hit hatja át az én életemet is? Van erőm ellenállni a rám törő kísértéseknek? Vajon hétköznapi és a szentnapi hitem azonos?
Mi az, amit Jób tud? „Az én megváltóm él!” Ez az ószövetségi Szentírás egyik legmegdöbbentőbb kijelentése. Azt mondja el, ami még nem történt meg. Úgy tekint a jövőre, mint Mózes „mintha látta volna a láthatatlant” (Zsidók 11:27).
Hitét és reménységét Jézus Krisztus eljövendő golgotai áldozata és feltámadása erősítette. Ha biztos alapra akarunk építeni, akkor az Isten ígéreteibe vetett hitünknek olyan valóságosnak kell lennie, mint amilyen az övé volt.
Jób hite és meggyőződése található meg ebben a kijelentésében: „utoljára az én porom felett megáll”. Ebben azt foglalta össze, hogy ő egy áldozat. Nyomorában nem csak Jézus első eljövetelében hitt, hanem a másodikban is. Kijelentésében, az igazak feltámadására utal. Nagyon sok keresztény elfogad mindent, amit a Biblia tanít, kivéve a feltámadást. A mai racionálisan gondolkodó világban ez képtelenségnek, lehetetlennek tűnik sokak számára. Pedig éppen a feltámadás teszi fel a koronát a megváltás tervére. Pál apostol így ír erről: "Mert ha a halottak fel nem támadnak, a Krisztus sem támadott fel. Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek; még bűneitekben vagytok." (1Korinthus 15:16-17)
Jób kifejezi abbéli mély meggyőződését, hogy Isten végül igazolja hűséges szolgáit minden hamis váddal szemben. Bennünket is ért már hamis vád? Melyik fájt jobban a jogos vagy a jogtalan? A jogtalant mindig késforgatásnak érezzük szívünkben. Azonban gondolkodjunk el, vajon ez a helyes érzés? Vajon nem a jogos vádnak kellene jobban fájni? Én a jogtalan vádat jobban szeretem, mint a jogost, mert a jogtalan nem igaz, a jogos viszont az.
Jóbnak Jézus Krisztus golgotai áldozatába vetett hite adott erőt felülkerekedni az élet problémáin. Isten segítsen, hogy mi is ebben a reménységben éljünk.
Faragó József
