Hamisítatlan üzenet

„Mi nem tartozunk azok közé, akik Isten tanításával nyerészkednek, hanem őszintén, mintegy az Istenből beszélünk, az Isten színe előtt Krisztusban.”
2Korinthus 2:17 (SZIT)

Pál apostol ebben a szakaszban az evangélium hirdetéséről és apostoli szolgálat különleges jellegéről beszél. Számunkra Pál élete, munkássága, írásai maradandó érték és tekintély, de kortársai közül nem mindenki fogadta el, és ellenségei is bőven akadtak.
Miközben megállíthatatlanul ment előre, és hirdette a feltámadt Krisztus evangéliumát sok tapasztalatot megélt. Elhívása egyedi és megismételhetetlen volt, mégis lehet követendő példa mindazok számára, akiktől Isten szintén azt kéri, hogy terjesszék Krisztus „ismeretének illatát”.

Aki valaha is szólta már az evangéliumot, az tudja, hogy Isten beszéde „élő és ható”, vagyis életeket átformáló hatása van. Ez a hatás olyan elsöprő erejű, hogy még azok is elismerik, akik magukban soha nem tapasztalták ezt meg teljesen. Az evangélium egyszerre vonzó és félelmetes. Az Apcsel 2: 12-14 erről a kettős hatásról számol be: „Az apostolok által sok jel és csoda történt a nép között. Mindnyájan Salamon csarnokában tartózkodtak egy akarattal, de mások közül senki sem mert hozzájuk csatlakozni. A nép azonban magasztalta őket. Az Úrban hívők száma egyre növekedett, férfiak és nők tömegével.”

Valóban „vettek erőt” miután a Szentlélek eljött rájuk, mert korábban ilyen nem történt velük. Egyszerű emberek beszélnek Krisztusról és a Lélek meggyőzi a hallgatókat a bűnről, igazságról és ítéletről. Szent félelem fogja el őket és ellenállhatatlan vágyat éreznek Jézus követésére . Csatlakoznak Isten népéhez, és ugyanilyen erővel továbbadják a jó hírt. Ez egy igazi diadalmenet, amihez szívesen csatlakozik az ember. Pál is ezt mondja a 2Korinthus 2:14-ben: „hála legyen Istennek, aki a Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket, és ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt.”
A győztes hadvezér hazatérésének képében Pál Krisztus oldalán menetel, mint a diadalmas sereg egyik tagja.

Kívülről nézve mindez nagyon vonzó lehet. Ezt látta Simon mágus is Samáriában, mikor pénzen is megvásárolta volna a Szentlélek erejét. Péter reakciója világossá teszi, hogy mi a gond ezzel a gondolkozással: „vesszen el a pénzed veled együtt, amiért azt gondoltad, hogy pénzen megszerezheted az Isten ajándékát! Nem részesülhetsz, és nem is örökölhetsz ebből, mert a szíved nem egyenes az Isten előtt.” (ApCsel 8:20-21).

Az evangélium hirdetése nem egy üzleti vállalkozás. Nem is minden esetben nevezhető diadalmenetnek. Még csak azt sem mondhatnánk, hogy minden esetben eredményes.
Ez egy szolgálat, szent hivatás, melyet Krisztus oldalán végzünk. Nem lehet nyerészkedve, dicsőségvágyból szólni, csak tiszta szívből, Istenből, Krisztusban.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia