péntek, június 23, 2017

Erőnk megújul


„Hát nem tudod, és nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az Úr, aki a föld határait teremtette? Nem fárad el, és nem lankad meg, kikutathatatlan a bölcsessége! Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlen erejét megsokasítja. Elfáradnak az ifjak, és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is. De akik az Úrban bíznak, azoknak ereje megújul; szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.”  
Ézsaiás 40:28-31.
Elhiszed, hogy több mint 2700 évvel ezelőtt írta le a fenti mondatokat Ézsaiás? Ha nem ismerném a Bibliát, és valaki felolvasná nekem ezt a mondatot: - „Elfáradnak az ifjak, és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is.” - nyugodtan gondolhatnám, hogy egy 2017-ben végzett szociológiai felmérés eredménye: a 2000-es évek első évtizedeiben a fáradtság és a kimerültség járvány-méretet öltött.
Nagyon jól tudta ezt az Úr, ezért üzeni a mai napra, hogy
-          Ő az örökkévaló, a mindent tudó, a teremtő. A Te alkotód. Ismer téged
-          Képes erőt adni, amikor enervált, kimerült vagy, amikor úgy érzed, fölötted a béka. Amikor még a lélegzetvétel is nehezedre esik, vagy amikor majd meghasad a szíved a bánattól. Képes arra, hogy éppen a legjobb pillanatban csörrenjen meg a telefon, és barátodon keresztül üzenetet küld, vagy a postás hoz egy régóta várt levelet, ami felüdít. Neki ezer módja van rá, hogy megsokasítsa a már majdnem teljesen elvesztett erődet.
-          Panaszkodsz, hogy ahogy öregszel, egyre csak fogy az erőd. Ő meg ma reggel azt üzeni, nehogy már azt hidd, hogy csak a te erőd fogy! A fiatalok is elfáradnak, kimerülnek, hozzád hasonlóan. Sőt még azok is, akikre mindig csak felnéztél. Még a legkülönbek is.
Eddig a diagnózis. És most jön a recept. Egyetlen szó, és ha élsz vele, az egész életed megváltozik.
Nem azt kéri, hogy kicsit szedd már össze magadat, feszítsd meg az erődet, bírni fogod, rajta, indulj!
Azt sem mondja, hogy ezt te nem engedheted meg magadnak, mit mondanak a többiek?
Egyetlen szó: „Bízz bennem! Volt már olyan az életedben, hogy magadra hagytalak? A bajban is, a nehézségben is melletted álltam. Megengedtem ugyan kisebb nagyobb döccenőket az életedben, de hidd el, azoknak is oka volt. Így szerettelek volna egyre közelebb vonzani magamhoz. És ha bízol bennem, akkor szárnyalni fogsz. Naponta megújítom erődet. Néha a fizikait, néha a lelkit” – ezt üzeni ma az Úr.
És hogy mit jelent a „bizalom”? Pár napja egy gálán voltunk a Dunaújvárosi Színházban. Lányunk testi-lelki fogyatékkal élőkkel foglalkozik. Ők mutatkoztak be különféle műfajban. Számukra jött létre ez a gála. Többek között volt egy kis csoport, ahol egy 9-10 év körüli kislány különféle akrobata mutatványokat végzett. Egy fiú „feldobta” a magasba, ott a kislány egy szaltó után a fiú karjába ért vissza. De volt néhány olyan is, hogy a magasban bukfencezett és háttal négy társának a karjába zuhant a magasból. Micsoda bizalom kellett ahhoz, hogy rábízza magát azokra, akik ott lent voltak, hogy nem ejtik le. Ez aztán a bizalom!

http://www.kegyelem.net/videok/remenyseg-ferfikorus/mester-a-bosz-vihar-duhong-video_26e915b56.html

csütörtök, június 22, 2017

Magas pulzus, alacsony minőségű kapcsolatok

"Légy csendben, és várj az Úrra! Ne indulj fel, ha az alattomos embernek szerencsés az útja!"
Zsoltárok könyve 37:7

Bár mindenkinél bekövetkező nyilvánvaló fiziológiai folyamat, mégis saját magunknál csak ritkán tudatosul, hogy konfliktushelyzetben megemelkedik az ember pulzusszáma. Egy átlagos ember percenkénti szívverése 65 és 85 között mozog. Ha azonban ez a szám 100 fölé emelkedik, komoly gátat gördíthet a konfliktusok hatékony megoldása elé. Először az ember hallása válik szelektívvé.
– Hát nem hallottad, amit mondtam! Pedig magyarul mondtam! – kiabálja az asszony a házastársára, aki pedig a vita hevében valóban nem hallotta kedvese nem éppen kedves szavait.

Amennyiben tovább mérgesedik a helyzet – és általában így szokott történni – a pulzus ismét emelkedik, és képtelenné teszi az embert, hogy összefüggésében érveljen, olykor elfelejti saját kijelentéseit.
– Hát az előbb mondtad! – háborodik föl egy másik házaspár – Nem igaz, hogy nem emlékszel rá! – pedig szegény tényleg nem emlékszik rá.

A további pulzusemelkedés következtében csökken az agy koordinációs képessége, sok esetben csőlátás alakul ki.
– Miért raktad ide azt a széket! – üvölti felháborodottan valaki, miután jól beütötte a lábát. Pedig az a szék korábban is ott volt, de a konfliktus hevében nem vette észre.

Végül – és itt már tényleg nagyon magas pulzusszámról beszélek – az agy beszédközpontja is képtelen lesz a normális működésre. A szókincs ilyenkor olyan egyszerű vezényszavakra szűkül, mint „Kuss!”, vagy „Takarodj!”, meg ezekhez hasonlók.

Talán ismerősek a fenti tünetek? Az ilyen helyzetben tanácsolja a zsoltáros: „Légy csendben, és várj az Úrra!”


Ha igazunk is van egy konfliktushelyzetben, az ahogyan – magas pulzusszámunknak következtében – képviseljük azt, teljesen elértékteleníti álláspontunkat. Ezért fontos, hogy tudatosan figyeljünk magunkra. Ha érezzük, hogy kezd hevesebben verni a szívünk, inkább ne is folytassuk a beszélgetést. Menjünk ki, levegőzzünk, gondolkodjunk, csendesedjünk el, és kérjük az Urat, hogy adjon békességet a szívünkbe! Csak ha ezeket megtettük, menjünk vissza, és folytassuk a beszélgetést! Mindenkinek jó pulzusszám mérést kívánok a mai napra!

szerda, június 21, 2017

Ne félj!



„Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.”
 (Ézsaiás könyve 41. fejezet 10. vers)

Felmérések szerint ma a legtöbben a haláltól, az egyedülléttől, a háborútól, terrortámadásoktól, szellemektől, különböző állatoktól (hüllők, rovarok), zárt helyektől, magasságtól, sötétségtől, a víztől, kudarctól, szerepléstől, elutasítástól, és a betegségtől félnek. Ezek mellett a végtelenségig lehetne még sorolni a legkülönbözőbb és legkülönlegesebb fóbiákat a fobofóbiával bezárólag, amikor már attól fél valaki, hogy valami fóbiája van.

S mi a helyzet a Biblia hithőseivel? Bizony, annak ellenére, hogy sokan azt állítják, hogy a hívő ember életében nincs helye a félelemnek, közöttük is számos szorongó, depressziós, vagy valamilyen komplexussal, fóbiával küzdő embert (Ábrahám, Jákob, Mózes, Józsué, Gedeon, Dávid, Illés…) találhatunk.

A különbség közöttük és közöttünk nem a félelem hiányában, hanem annak kezelésében keresendő. Hiszen, ha volt is egy-egy borúsabb időszak életükben, nem engedték, hogy ez teljesen maga alá gyűrje őket. „Bármikor fog is el a félelem, én tebenned remélek.” (56. Zsoltár 4. vers), írja Dávid.

Félelmüket nem pirulák beszedésével tompították, akaratukat nem agyzsibbasztó tréningekkel edzették, kételyeiket Isten elé hozták és sokszor remegő kézzel és térddel ugyan, de mélységes hittel és odaszánással haladtak tovább a számukra sokszor ismeretlen győzelem felé, hirdetve:

„Íme, az Isten az én szabadítóm! Bízom, és nem félek; mert erősségem és énekem az Úr, és az Úr lőn nékem szabadítóm!” (Ézs.12:2) „Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy.” (Zsolt.23:4)

Ne feledd tehát! Ha „azok az akadályok, nehézségek, amelyek olyan félelmetesnek látszanak, hogy szívedet, lelkedet félelemmel, rettegéssel töltik meg, eltűnnek, ha előre indulsz az engedelmesség ösvényén, alázatosan Istenben bízva.” (E.G.White; Pátriárkák és próféták 407.o.)

„A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben. Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket!” (1.Ján.4:18-19)

kedd, június 20, 2017

Nem felejtettél el valamit?

„Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”

Márk szerinti evangélium 10. fejezet 45. vers

Feledékenység, talán ismerős. Sok elintéznivaló, új felelősség vállalása. Még egy 12 éves gyereknek is annyi dolga van egy nap, hogy öt után ér haza teljesen kifáradva fizikailag, lelkileg kimerülve, mert edzés volt, meg számítástechnika vagy netán rajz szakkör a néptánc után. Akkor mit mondjanak a felnőttek? Annyi dolog van, amit egy nap csinálunk és megannyi, amit még csinálnunk kellett volna, de már nem jutott rá idő, így pedig áttolódik a következő napra és gurigázzuk magunk előtt, míg aztán feladathegyek lesznek előttünk, amit szívünk szerint sosem oldanánk meg.

Ezek között felejtkezünk el erről a bibliaversről. Az Emberfia, azért jött, hogy ő szolgáljon. Nem a hatalmaskodás, vagy a bosszúállás fegyverével kívánja az embereket barátjává tenni, hanem azzal, hogy jót tesz mindenkivel. Miért is van az, hogy ha ma azt mondom: szeretem, Jézus Krisztust az emberek egy része furcsán néz rám? Miért lehet valakit szeretni, ha nem is láttad még soha? Erre csak annyit tusok válaszolni, hogy annyira megismertem, hogy meghaljon értem, hogy én élhessek, és nekem ennyi nemhogy elég, hanem sok, mert nem is érdemlem ezt meg. Nem láttam Őt a szemeimmel fizikailag soha, de sokszor találkoztam már vele. Az életem minden percében mellettem volt. Nem olyan régen arról beszélgettünk a feleségemmel, hányszor halhattam volna meg életemben. Számát sem tudom megmondani. Mások szerencsének, én gondviselésnek hívom.


Mit jelent az, hogy Jézus szolgálni jött egyszerűen megfogalmazva annyi, hogy Jézus annak ellenére, hogy te sokszor hátat fordítasz neki és tetted ezt a múltban is, nem mond le rólad, nem válogat, nem vagy számára rossz ember, meghalt érted, hogy te élhess, és rajta keresztül örök életed lehessen.

hétfő, június 19, 2017

Kenyér és "cirkusz"

„Jézus azt mondta nekik: Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.” János evangélium 6:35

A manna, mint mennyei kenyér olyan isteni csoda volt, amire a pusztai vándorlás óta emlékezhettek az Izraeliták. Isten napi gondoskodása nélkül semmilyen esélyük nem lett volna a túlélésre. A pusztában víz, és élelem nélkül bolyongva nem tehettek mást, minthogy rábízták magukat Isten gondviselésére. 

Amikor Jézus megvendégelte az ötezer férfit (plusz nők és gyerekek), az Őt követő tömeg látva a korábbi jeleket, és megtapasztalva a kenyérszaporítás csodáját, felidézhették a régi manna-csodát. Örültek az ételnek, jóllaktak, Jézus mellett maradtak. Ám ez önmagában még nem jelent semmit. Jézus azt mondta az újabb és újabb csodákra vágyó tömegnek: „nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. Ne veszendő eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert őt pecsétjével igazolta az Isten.” (János 6:26-27)  

Az emberek kenyeret és cirkuszt (csodákat) akartak, de Jézus ehhez nem asszisztált. Tudta, hogy szükség van ezekre, de sohasem elég. Több kenyér, nagyobb csoda, újabb szenzáció. És közben nem vették észre, hogy ott van közöttük az Élet Kenyere, aki nemcsak kielégíti szükségleteiket, hanem örök életet is ad.

A tömegben ma te is ott vagy. Talán téblábolva, bizonytalanul keresed lelked gyógyulását – csak éppen nem Jézusnál. Esetleg már ott vagy Jézus közelében, de nem megfelelő motivációval. Igen, Jézus segítségünkre jön, gondoskodik szükségleteikről, de ne ezért kövessük. Ne elsősorban ezért. Lakj ma jól „Jézusból”, hogy életed lehessen.

vasárnap, június 18, 2017

Amikor Isten emlékezik

„Ha ott lesz a szivárvány a felhőn, látni fogom, és visszaemlékezem az örök szövetségre, amelyet Isten kötött minden élőlénnyel, amely testben él a földön.”
Mózes első könyve 9:16 

Azt hiszem, túl sok történetet tudnék mesélni arról, amikor elfelejtettem valamit. Elfelejtettem bepakolni és elvinni egy-egy utazásra olyan dolgokat, amire nekem, vagy életem párjának lett volna szüksége. Elfelejtettem, hogy jön hozzánk a védőnő, és nagyon nem voltunk otthon, mikor telefonált, hogy melyik kapucsengő is a miénk. Elfelejtettük berakni az autóba a kislányunk összekészített bőröndjét, és lent hagytuk a parkolóban. Mi pedig elmentünk nagyszülőzni. A sort túl sokáig tudnám folytatni, de itt meg is állok, és most legyen szó pont az ellenkezőjéről. 

Legyen szó arról, Aki nem felejt. Arról, Aki igazán emlékszik. Isten adott egy jelet neked és nekem, amit mi (nem én, de ismerek olyat, aki igen) már meg is tudunk magyarázni, hogyan “készül”. Évezredekkel korábban felfestett egy szivárványt az égre, és azt mondta, kezdjük elölről. Kezdjük el újra, mert elfeledkeztetek rólam, és a saját vesztetekbe rohantatok. 

Kezdjük újra együtt. Szövetségben. Adok nektek egy jelet, ami hirdetni fogja a szeretetemet, azt, hogy én nem feledkezem el rólatok, és gondom van rátok. Egy jelet, ami arról beszél, hogy van második esély. Egy jelet, ami engem is emlékeztet arra, hogy mellettetek döntöttem. 

Hát képzeld magad elé, Kedves Olvasó azt a jelenetet, amikor Isten meglát egy szivárványt (valahol a földkerekségen most is kell lennie egynek), és eszébe jutsz. Eszébe jut az, milyen fontos vagy neki, mennyi közös élményetek volt, és mennyire várja azt a napot, amikor végre szemtől szemben láthatod Őt. Eszébe jut a sok küzdelmed, az esések és talpraállások sora, az igazán mély beszélgetések, a semmihez sem fogható tapasztalatok, és már tervezi, mennyi mindent fogtok együtt csinálni az örökkévalóságban. 

Istennek ma reggel eszébe jutottál. És hidd el, minden egyes pillanatban ott vagy a gondolataiban. Fontos vagy neki, és mindent megtesz érted, hogy a közös kalandotok soha ne érjen véget. 


Hát nézz fel az égre, és lásd meg, Isten szeret! Szeresd Őt te is, és emlékezz Rá! Mindig.