hétfő, szeptember 25, 2017

"Semmi ok az aggodalomra!"

„Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt.”
Filippibeliekhez írt levél 4:6

„Semmi ok az aggodalomra!” – ha ezt a mondatot halljuk, azt hiszem, ha eddig nem tettük volna, most elkezdünk aggódni. Szinte mindig van okunk aggodalmaskodni, hiszen nehéz az élet, kiszámíthatatlan a jövő, és nem mi irányítjuk a dolgokat. Komolyan gondolta vajon Pál apostol, hogy semmi felől ne aggódjunk?

Pál szerint az aggódásnak nem a felelőtlenség, vagy a nemtörődömség az ellentéte. Nem arra buzdít, hogy hagyjuk a dolgokat a maguk útján haladni, mondván majd csak lesz valahogy.

Az aggodalmat nem az győzi le, ha figyelmen kívül hagyjuk a valós problémákat, hanem az, ha Isten elé visszük azokat. Imádságban, könyörgésekben hálával feltárni Isten előtt problémáinkat – ezt kéri tőlünk az Ige.

Ez nem mindig könnyű, mert hitet igényel - önmegváltó módszereink feladását. Teljes átadást igényel, mert ha már odatettük Isten elé a terheinket, nem tehetjük meg, hogy újra és újra magunkra vesszük azokat. Türelmet és állhatatosságot igényel, mert a megoldásra sokszor hosszasan kell várnunk.

A hálaadással elmondott könyörgésről Jézus imái jutnak eszembe. Hálát adott mielőtt megvendégelte az 5 kenyérből és 2 halból a sokaságot. Hálát adott, mielőtt az utolsó vacsora alakalmával megtörte a kenyeret és átnyújtotta a poharat. Hálát adott Istennek, mielőtt feltámasztotta volna Lázárt…
A hála ebben az esetben azt fejezi ki, hogy reménykedve, hittel – a bizalmat és a választ megelőlegezve figyelek Isten csodálatos tetteire.

vasárnap, szeptember 24, 2017

Aki tényleg Mindenható

„Mutasd meg hatalmadat, Uram! Mi pedig énekelünk, zsoltárt zengünk hatalmas tetteidről!”
Zsoltárok könyve 21:14 

A te szemedben hatalmasok vagyunk. Még. Úgy gondolsz ránk, hogy mi tudjuk, megoldjuk, megválaszoljuk, megcsináljuk. Szinte mindent. Bár nap mint nap találkozol a határainkkal, látod, hogy melyikünk mennyit bír, mégis úgy tekintesz ránk, mint akik mindenre képesek. Ha az egyikünk nem, akkor majd a másikunk. Tudod, hogy az ugrabugrálásban, pörgésben, játszótéri csúszás-mászásban apa a nyerő. De ha sérülésről van szó, vagy megijedtél valamitől, esetleg kifáradtál és túl nyűgös vagy, akkor nálam találsz nyugalmat. 

Tudod, hogy apa minden bogarat ki tud tessékelni a lakásból, és ha darázsveszély van, hozzá kell fordulni. Ha a futóbiciklit már nem bírom tovább cipelni, egyből rávágod, hogy apa tudja. A meseolvasást pedig szereted rám bízni, és néha ki is mondod, hogy apa arra nem képes. Apával ketten kitesszük neked a teljességet. Még. Egy darabig. 

Aztán eljön az az idő, amikor szerinted mi már semmihez sem fogunk érteni. És ma azért imádkozom, hogy addig megbarátkozz azzal, Aki viszont igen. Aki hatalmas. Igazán hatalmas. Aki előtt nincsenek korlátok, Aki képes mindenre, és Akinél ott van minden kérdésedre a válasz. Azért imádkozom, hogy Istent a barátodnak, a társadnak, a te Megváltódnak tartsd, akivel megoszthatod az életedet. 

Mi itt vagyunk melletted apával, és kérem a Mindenhatót, hogy ez az állapot minél tovább tarthasson. Még itt vagyunk, és amíg csak élünk, ott állunk a te oldaladon. De mi nem vagyunk istenek, egyedül Ő. Nekünk vannak határaink, a mi tudásunk, türelmünk, sokszor a megértésünk is véges. Az Övé nem. 

Hát fordulj Hozzá majd azzal a bizalommal, amivel most felénk fordulsz! Kérd, hogy mutassa meg hatalmát az életedben! Hogy Isten lehessen, igazán. Hidd el, ezt a döntést nem fogod megbánni! És ha majd eljön az ideje, add tovább másoknak is, milyen csodákat tett érted, veled, benned a Mindenható! 

szombat, szeptember 23, 2017

Ítélet szeretettel



"hogy megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek a Krisztus napjára,..."

Filippi 1,10

Mi emberek könnyen ítélkezünk. Persze nem mindenki és nem mindenkor, mert vannak kivételek és tanulunk a hibáinkból is. A mai leckénk is pontosan ebben szeretne segíteni nekünk.

Pál elmondja, hogy óvatosnak kell lennünk, mert az ítélkezésünk, a döntéseink hatással vannak a jellemünkre és így a jövőnkre is. Azt már máskor is olvastuk, hogy a jó dolgok pozitívan, a rossz dolgok negatívan hatnak ránk, de itt most többről van szó. Arról, hogyan befolyásolja a jellemfejlődésünket az, hogy mit tartunk igaznak,  mit helyesnek, mit tisztának és mit nem.

Sokan, főleg azok, akik keresztény háttérrel rendelkeznek, gyorsan rávágják, hogy ez egyszerű. Minden jó, amit Isten igéje annak mond és minden rossz, ami ebbe nem tartozik bele. A törvény, a tízparancsolat, az egyházi szabályok segítenek bennünket. Mai korunk embere azonban nem tudja elfogadni ezt az érvelést hiszen világunkban nincsenek abszolútumok, mert minden érték viszonylagos. Mindenki maga tudja, hogy neki mi a jó, a szép, az igaz és sorolhatnánk. Sőt, már Jézus korában is baj volt az ítélkezéssel. Lásd a parázna nő esetét... Ezért egy kicsit bajban vagyunk, de ne csüggedjünk, nem maradunk tanács nélkül. Pál szerint van valami, ami ezen is átsegít minket.

Ez pedig nem más, mint a szeretet. A 9. versben a következőket mondja: " imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel". Vagyis nem csupán a szeretet érzése, hanem annak megismerése, megtanulása, gyakorlatának elsajátítása, ami megértő, együttérző emberekké tesz bennünket.

Megítélni a dolgokat, megítélni az embereket csupán a szeretet szemüvegén keresztül szabad. Ha hiányzik belőlünk mindez, akkor az igazság alkalmazása lelketlen kemény módszereket hoz magával. Akkor ítéleteink eltorzulnak, használhatatlanná válnak. A megítélésünk, ami alapján tájékozódunk félrevezet bennünket. Könnyen a farizeusok székében találhatjuk magunkat, akik bőszen hajtogatták az igazságot, de alkalmazni leginkább csak másokkal szemben tudták, önmagukra nézve sohasem. Ha így teszünk vakok maradunk. Szerettünk szemrehányásában - Hol voltál ilyen sokáig! - nem látjuk meg a ragaszkodást - Hiányoztál, nem voltál itt, úgy vártalak! Ha csupán a zsörtölődésből ítélünk, elveszíthetjük azt is aki közel áll hozzánk. Nézzünk mindig mindent a szeretet szemüvegén át! Akkor a sokat fecsegőben megtaláljuk az elesett magányos embert; a csendes, visszahúzódó, bizalmatlanban a valamikor megbántottat; a cinikus kételkedőben a kiábrándult, reményvesztettet; az arrogáns, erőszakosban azt, akinek kevés önbizalma van. Tatiosz* szavaival: "Az igaz ember felismeri a lepkét a hernyóban, a sast a tojásban, a szentet az önző emberben."

(*Tatiosz~ görög bölcs, Kr.e. III. sz, Chiosz szigetén élt, életéről keveset tudunk. A szeretetről írt könyve nyomán tisztelői neki tulajdonították a klasszikus görög emberszeretet tanának megalkotásárt.) 

péntek, szeptember 22, 2017

Isten békessége

„Isten békessége megőrzi majd szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. Ez a békesség olyan hatalmas, hogy minden képzeletet felülmúl.”

Filippi 4:7.
 
Egy szép ének jutott ma reggel eszembe:

Ha Isten békéje lakja a szívemet,
bár dúlhat vihar ellenem,
Nagy hittel szívem zengi ez éneket:
az Úrban, az Úrban jó nekem!

Refr: Az Úrban jó nekem,
Az Úrban, az Úrban jó nekem.

Ha rámtör a Sátán és elém hálót vet,
e szó ragyog rám fényesen:
Már Jézus értem mindent elvégezett,
vére megtisztított teljesen...

Bűnöm terhét Jézus hordta, a Bárány,
Nem hagyta azt rajt' lelkemen,
Meghalt értem ott, ama kínkeresztfán.
Őt dícséri hát ez énekem.

Itt meg is hallgathatod:
https://www.youtube.com/watch?v=wbIFFz7uPnE

Rick Warren alábbi gondolatai nagyon jól kifejezik, mit akar mondani ez az Ige:
A végső próba Isten hangjának felismerésében, hogy megkérdezed magadtól: „Érzem Isten békességét ezzel kapcsolatban?”  Ha azt gondolod, hogy Istentől hallottál valamit, ami összhangban áll az Ő Igéjével, kaptál felőle tanácsot, megerősítést más emberektől, és átment az előző teszteken is, de még mindig zavart és nyugtalan vagy - akkor ez gondolat elbukott a próbán.

Miért? „Mert Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek Istene.” (1Korintus 14:33) Szóval várj és maradj türelmes, amíg nem érzékeled Isten békességét.

Isten tökéletes Atya. A szülők nem akarják, hogy a gyermekeik félelmet, vagy kényszert érezzenek, amikor megkérik őket, hogy tegyenek meg valamit. Nem! Azt akarják, hogy a gyermekeik bátorítást érezzenek. Ugyanezt szeretné Isten veled kapcsolatban is. Nem akarja, hogy zavart, nyugtalan légy bármi miatt, amit ő kér tőled, hogy tedd meg.

Az egyetlen alkalom, amikor a kényszer érzésének létjogosultsága van, ha folyamatosan abban az állapotban vagy, hogy Istennek nemet mondasz. Ez egy kapcsolati nyomás, ami abból ered, hogy Isten elérhető közelségében tart.

A Sátán erőszakosan akar hajtani minket, hogy megtegyünk dolgokat, de Isten nem ilyen módszerrel dolgozik. Isten könyörületesen akar vezetni. Ő a jó pásztor, aki vezetni akarja a bárányait. Nem hajt, hanem vezet minket. Nekünk pedig, mint juhoknak, hallgatnunk kell az ő hangjára.

A Filippi 4:6-7 leírja azt a beállítottságot, ahogyan figyelnünk kellene Isten hangjára. „Ne aggódjatok semmiért, helyette inkább imádkozzatok mindenért. Mondjátok el Istennek, mire van szükségetek, és köszönjetek meg neki mindent, amit tett. Ha ezt teszitek, meg fogjátok tapasztalni Isten békességét, ez sokkal csodálatosabb annál, mint amit emberi elme megérthet.  Az Ő békessége meg fogja őrizni szíveteket és elméteket, amint Krisztus Jézusban éltek.” (NLT – fordítás)

Azonban nem csak Isten hangjának meghallása a kérdés, hanem az arra adott válaszunk is. A hallás nem elég, cselekedni is kell.

A Biblia azt mondja, hogy Isten azokhoz az emberekhez beszél, akik három dolgot megtesznek. Figyelj erre a bölcs tanácsra,  kövesd pontosan, mert az javadra válik, és légy kész továbbadni másoknak is.” (Példabeszédek 22:17-18 LB – fordítás)
(Daily Hope by Rick Warren – 2011.03.21)


csütörtök, szeptember 21, 2017

Hernyók könyve

„Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, mert olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában.”
János első levele 3:2

Mikor hosszú útra indulunk, alig érünk ki a városból, gyerekeim gyorsan meg is kérdezik:
– Mikor érünk már oda?
Ilyenkor hangjátékokkal próbáljuk lekötni a figyelmüket. Az egyik Lambinusz, a hernyó.

A történet szerint Lambinusz rátalál a Hernyók könyvére, ami leírja, hogy hogyan lesz belőle pillangó. Lambinusz, akinek fajtársaihoz képest – saját szavaival élve – fejlett agytekervényei vannak, nem hisz a mesének, és maga akarja kézbe venni a dolgot.

Először szú barátjával rágat magának két szárnyat. A megfelelő lukakba dugva lábát próbál elrepülni, de a fa túl nehéznek bizonyul, és lezuhan a levélről. Persze mindezért a szú a hibás, mert túl nehézre csinálta a szárnyakat.

Aztán a pókhoz fordult, hátha ő könnyebb anyagból – a hálójából – tud dolgozni. Az átlagnál jóval intelligensebb hernyó azonban hamar rájön, hogy a póknak más tervei vannak a hálóval, így idejében lelép.

Lambinusz úgy látja, hogy csak magára számíthat. Mivel okos, ezért pontosan kiszámolja, hogy honnan és milyen szögben kell leugrania, hogy fölrepülhessen. A kísérlete azonban most se sikerül. Sajgó fejjel kell tudomásul vennie, hogy valami hiba csúszott a számításába.

Ekkor találkozik a csigával, aki értetlenül figyelte Lambinusz próbálkozásait.
– Miért erőlködsz annyira, hogy pillangó legyél? Hiszen nem ezt írja a Hernyók könyve?
Lambinusz megtudja a csigától, hogy ő is a Teremtőtől kapta házát, és ugyan így megvan vele is a terve. A makacs hernyó végül elfogadja a Hernyók könyvét. Elhatározza, hogy bebábozódik. Néhány hét múlva gyönyörű lepkeként száll rá a csiga házára, és megköszöni, hogy bemutatta neki a Teremtőt.

„Reggeli dicséret olvasóim! Most még hernyók vagyunk, de nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy amikor nyilvánvalóvá lesz, akkor a Teremtő olyan gyönyörűvé változtat minket, mint a pillangók, és ezáltal megismerjük azt, hogy ő a szeretet.”

Jó bábozódást a mai napra!

szerda, szeptember 20, 2017

Aki Istentől van



„Mi az Istentől vagyunk: aki ismeri az Istent, hallgat reánk, aki nincsen az Istentől, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak lelkét és a tévelygésnek lelkét.”
(János első levele 4. fejezet 6. vers)

Mikor Jézus az Olajfák hegyén ülve, visszajövetelének jeleiről beszélt (háborúk, éhínség, földrengés, gyűlölet, üldözés), többször felhívta tanítványainak figyelmét arra, hogy: „hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.” (Máté 24:24)

S szinte egy időben az első gyülekezetek megalakulásával, ezek a hamis Krisztusok - akik kétségbe vonták Jézus Isten voltát, az apostolok tekintélyét, és legfőbb vágyuk, hogy ájtatoskodással minél több követőt szerezzenek maguknak (Apcsel.20:29-30) - már meg is jelentek. (1Ján.2:18-19)

Jánost, többek között ezek leleplezése késztette levelének megírására: „Ezeket írtam néktek azok felől, a kik elhitetnek titeket.” (1Ján.2:26). Így három dolgot hoz fel, mely egyértelműen megmutatja,  ki melyik oldalon áll:

1. Jézussal való kapcsolat - azaz; Kicsoda számodra Jézus? Személyes Megváltó, vagy csupán egy a nagy tanítók, a próféták sorában?

„Erről ismerjétek meg az Isten Lelkét: valamely lélek Jézust testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van; És valamely lélek nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől: és az az antikrisztus lelke.” (1Ján.4:2-3)

2. Isten Szavában (Biblia, parancsolatok, ígéretek) való bizalom - melyet annak komolyan vétele, a gyakorlati életben való megcselekvése bizonyít.

„És arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk. Aki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság.” (1Ján. 2:3-4)

3. Embertársaink szeretete - azzal a feltétel nélküli szeretettel, melyről Jézus egész élete szólt.

„mindaz, aki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent. Aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet.” (1Ján.4:7-8)

S mielőtt másokban kezdenéd el ezeket a tulajdonságokat vizsgálgatni, vámszedőnek, farizeusnak, vagy szentnek kikiáltva őket. Először is saját életedet tedd Isten mérlegére, őszintén szembenézve mi lakik benned.

Mert elsősorban ezért kaptuk az Ő Lelkét, „hogy megismerjük az igazat, és hogy mi az igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk. Ez az igaz Isten és az örök élet.” (1Ján.5:20)

kedd, szeptember 19, 2017

Az igaz ember

„Az igaz megérti a nincstelenek ügyét, a bűnös azonban nem tudja megérteni.

Példabeszédek könyve 29. fejezet 7. verse



A társadalmi kapcsolataink egyre gyengébbek annak ellenére, hogy nemrég gratulált nekem a facebook, hogy ezernél is több barátom van már. Az emberek egymás iránt hidegek, mosolytalanok, bizalmatlanok, előítélet vezeti a mondanivalójukat és csak magukra gondolnak.

Amikor a diákéveimet Budapesten töltöttem, eleinte nagyon megviselt a sok elesett ember látványa. Ezalatt nemcsak a hajléktalanokat értem. A szociális érzékenység mérő rendszerem az egeket karcolta, és minden szenvedő látványa engem is szenvedővé tett egy picit. És most tessék elítélni, de ahogy az egyetemre mentem minden reggel, az arcok ismerőssé váltak, és a szenvedésük sem okozott már olyan nagy terhet, oly annyira hogy teljesen immunissá váltam a látványukra, hangjukra, még a szagokra is. Tudom, most milyen kegyetlennek tűnök. De talán más is érzett már hasonlóan.

Most hogy újabb vihar csapott le kishazánktól nem túl távol, egykori nagyhazánkban talán érzünk valamit belül. Sajnálatot, kiábrándulást, félelmet és vágyat arra, hogy segítsünk. Tart ez pár napig, hétig, vagy esetleg hónapig. Aztán elfelejtjük mintha mi sem történt volna. Persze könnyen megy, hiszen nem a mi otthonukról fújta le a szél a tetőt.

Megérteni azt a személyt, aki valamilyen hiányban szenved, egy életen átívelő lecke, és elv. Nemcsak az anyagiakban szenvednek hiányt az emerek. Sokkal több ember szenved hiányt, megértésben, szeretetben, megbecsülésben, igaz barátokban, vagy szerelemben.


Ne hagyjuk magunkat, hogy a mostani trendnek megfelelően csak a magunk érdekeit nézzük. Segítsünk egymásnak, egymáson, legyünk megértőek, szeretettel teljesek embertársaink felé.