szerda, november 22, 2017

Isten hatalma



„Íme, az Úr Isten jő hatalommal, és karja uralkodik! Íme, jutalma vele jő, és megfizetése Ő előtte.”
(Ézsaiás könyve, 40. fejezet 10. vers)

Kedves Olvasó! Ha megkérdeznélek, hogy szerinted kinek, vagy minek van ma a legnagyobb hatalma a földön, mit válaszolnál?

Az rendelkezik a legnagyobb hatalommal, aki a legerősebb, akinek a legnagyobb hadserege van, akinek legtöbb a pénze, aki a legtöbb nyersanyaggal bír, aki a legfejlettebb technológia birtokában van, aki a legjobban tudja manipulálni a környezetét…? USA, Oroszország, Kína, Vatikán, zsidók, szabadkőművesek, illuminátusok, Soros György…?

A történelmet szemlélve, a hatalom kérdésének tekintetében is igazat kell adjunk a Szentírás megállapításának, miszerint egyedül Istené a legnagyobb erő és hatalom, mert „ő változtatja meg az időket és az időknek részeit; dönt királyokat és tesz királyokat; ad bölcsességet a bölcseknek és tudományt az értelmeseknek.” (Dán.2:20-21)

Ő hozza fel a napot reggel, Ő ad esőt a földre, Ő sarjasztja ki a vetést, Ő ad erőt, képességet, értelmet a mindennapi munkához. Ő adta és Ő tartja fenn az életet, tehát Őneki van a legnagyobb hatalma a világon.

Azaz, van valami, egyetlen egy dolog, ami felett nincs hatalma: Ez pedig TE vagy! A TE akaratod, a TE jellemed, a TE sorsod alakulása.

Mert bár emberi szemmel nézve minden képessége megvan ahhoz, hogy Ő irányítson, de mégsem teszi, mert Ő az igazi a nagybetűs SZERETET. A SZERETET, amely nem alkalmaz kényszert, amely nem manipulál, amely akaratod ellenére nem programoz át, amely rád bízza, hogy mit kezdesz az életeddel, amely tiszteletben tartja döntésedet. Amely vágyik az együttlétre veled, de nem kötöz magához.

Persze, ahogy ma olvastuk Ézsaiásnál, a „megfizetése előtte van”, tehát nemcsak a döntés a tied, hanem a döntésed következménye is. Csak akkor lépheted át a mennyország küszöbét, csak akkor kapsz örök életet, ha őszinte szívvel akarod.

És ha ezt akarod, akkor semmi kétség; a jutalom, „az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az ő megjelenését.” (2Tim.4:8)

kedd, november 21, 2017

Gondoskodó figyelem

„Ugye, a verébnek párja egy fillér, és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül? Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva.” 
Máté szerinti evangélium 10. fejezet 29-30. verse



Nem mindenki szereti, ha ennyire figyelik. A nagyvárosokban az utcák minden centimétere be van kamerázva a biztonság érdekében. Van, akit ez nagyon zavar, személy szerint nekem inkább biztonságot ad, mert így este is nyugodtabban tudok végig sétálni a város utcáin. Persze ez nem jelenti azt, hogy minden bajtól mentesülök, de legalább egy kicsit nyugodtabbá tesz. Még nyugodtabbá tesz az, hogy Isten mindig velem van. Még ott is a szeme előtt vagyok, ahol a kamerák már nem látnak.

Jézus elküldi a tanítványait és nagy felelősséget ad nekik, hatalmat (Mt. 10,1) és el kell mondaniuk, közel van a mennyeknek országa! Ezután arról beszél, hogy mik fognak történni, hogy nem lesz zökkenőmentes ennek az örömhírnek a közvetítése, nem mindenki fogja kitörő örömmel fogadni mindezeket. De nem kell félni, nem kell aggódni, mert az Isten mindenről tud, és nem hagy cserben, nem mond le rólad, és az ő tudta nélkül nem történhet veled semmi!

Milyen megnyugtató, hogy valaki így törődik veled?! A Facebookon lehet, hogy több mint ezer barátod (ismerősöd) van. De számoljunk egy kicsit! Hány ember van ezek közül, akivel rendszeresen tartod a kapcsolatot? Hány olyan ismerősöd van ezek közöl, akivel megosztod a titkaidat? Hány ember az, aki tud legutóbbi ballépésedről? Hány emberről tudod, hogy szenved valamilyen lelki vagy testi problémában? Hány ember van, aki tudja, te miben szenvedsz? Van e olyan ember az ismerőseid, barátaid között, aki vért adna neked, hogy életben maradhass? Hány ember van ezek közül, aki meghalna érted, hogy te boldogan élhess tovább? A legtöbbet nem is érdekli, hogy veled mi van, csak az, hogy hol voltál nyáron nyaralni, mit ettél, vagy mit vásároltál.


Az Úr nem ilyen, érdekli, hogy veled mi történik, és az Ő tudta nélkül egy kismadár sem hullik el, és még hajszálaidnak a száma is tudva van. adjunk hálást azért, hogy ilyen fontosak vagyunk valakinek, és ezt ingyen, hátsó szándék nélkül adja! 

hétfő, november 20, 2017

Nem fogod elhinni, mit csinált…!

„Többé tehát ne ítélkezzünk egymás felett, hanem inkább azt tartsátok jónak, hogy testvéreteknek se okozzatok megütközést vagy elbotlást.” (Rómabeliekhez írt levél 14:13)
Mások élete sokkal érdesebbnek tűnik, mint a miénk. Kívülről nézve olyan jó szakértőivé válunk a párkapcsolati, vallási, erkölcsi, gyermeknevelési, pénzkezelési és egyéb életviteli kérdéseknek. Első ránézésre rátapintunk a lényegre, és egy-két ütős mondattal úgy helyére tesszük a másikat, hogy mozdulni sem tud.

Aztán azzal is szembesülnünk kell, hogy a másokba felfedezett és olyan utálatos bűnök, ott vannak a mi életünkben – és talán épp ezért olyan utálatosak. Ha már mi nem tudunk megbirkózni vele, legalább ne lássam másban. Jézus nagyon találóan mondta: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek. Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a magad szemében pedig miért nem veszed észre még a gerendát sem?” (Máté 7:1-3).

Az ítélkezés másik formája – amivel Pál apostol itt foglalkozik – az, amikor mások lelkiismerete akarunk lenni. Abban az időben a bálványoknak bemutatott áldozati állatok húsának egy részét eladták a piacon. Egyes keresztények úgy érezték, ha esznek az ilyen ételből, részt vesznek annak bálványistennek a kultuszában. Ezért adott esetben inkább csak zöldségfélét ettek.

Más keresztények azt mondták: bálványok valójában nem léteznek. Nekik nem okozott lelkiismereti kérdést, hogy egy fából, vagy kőből faragott szobor előtt már járt az állat húsából egyenek. Lett is ebből jó nagy feszültség, bírálgatás, botránkozás és botránkoztatás.


Be kell látnunk, hogy együnk sem tökéletes. Minden igyekezetünk ellenére követünk el hibákat, és nem is baj, ha ezt észre vesszük. A baj azzal a lelkülettel van, ami megveti a másik bukdácsolót, ami nincs tekintettel mások lelkiismereti érzékenységére. Amikor „csakazértis” élünk a nekünk adott szabadsággal, mikor tudjuk, hogy ezzel másokat megbotránkoztatunk. A változást talán az indítja el, mikor „nem fogod elhinni, mi mindenre vagy képes…”! Amikor szembesülsz saját nyomorultságoddal, és másként látod a másik kegyelemre szorult embertársad. 

vasárnap, november 19, 2017

Gyere!

„A Lélek és a menyasszony így szól: Jöjj! Aki csak hallja, az is mondja: Jöjj! Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!”
Jelenések könyve 22:17 

„Gyere! Gyere, Kicsim! Gyere ide, kérlek! Gyere ebédelni! Gyere, vegyük fel a cipődet, és induljunk el itthonról (végre)! Gyere, most már feküdjünk le aludni!” Nem merem számolni, hányszor hagyja el a „gyere” kezdetű mondat a számat egy nap leforgása alatt. Hívlak, hogy menjünk, de neked még sokkal fontosabb dolgok jönnek közbe az öltözésnél, és nem igazán hat meg, hogy mire odaérünk, már alig lesznek árusok a piacon. 

Te a pillanatban élsz, meg akarsz vizsgálni mindent, nem szereted befejezni a játékot akkor, amikor én kérem, inkább akkor, amikor már neked volt eleged belőle. Az alvás szerinted az emberiség ellensége, és minél kevesebb időt töltünk el vele, annál egészségesebb. És persze sokszor az evés is csak időpazarlás, mikor annyi más, érdekesebb dolog vesz körül. 

Persze van, amikor jössz, szinte repülsz rögtön, és talán még hívni se kell. Amikor elesel és megütöd magad, tudod, hogy hol találsz vígaszt. Amikor egy kis időt nem vagy velem, és hazaérek hozzád, már a kulcscsörgésnél kiabálva köszönsz, és rohansz a karjaimba. Amikor valami fáj a lelkemnek vagy a testemnek, odajössz hozzám, és mindent megteszel azért, hogy jobban érezzem magam. Amikor hívlak, hogy olvassuk el együtt az aktuális kedvenc mesédet, vagy játsszunk valamit közösen, nem kell kétszer szólnom, már ott vagy mellettem. 

Azt hiszem, az igazán fontos dolgoknál - amik számodra igazán fontosak - nem kell noszogatni. Nincs szükség feltételekre, számolásra, kevésbé kedves hanglejtésre. Akkor tudod, hogy jó hallgatni a hívásra, hogy mellettem van a helyed, és nincs fontosabb annál, minthogy mi együtt legyünk. 

Isten is hív. Téged, engem, minden embert. Hív, hogy együtt legyünk Vele, hogy adhasson nekünk valamit, hogy tehessen értünk, és tehessünk együtt. Hogy együtt élhessünk. Szeretném ezt a hívást úgy fogadni, ahogy Te a neked fontosakat. Futni felé örömmel, bizalommal, nyitott szívvel, várva az újabb közös élményt. 

Szeretném megélni úgy a közelségét, a Vele való közösséget, ahogyan Te éled meg azokat a pillanatokat, amiket tényleg együtt töltünk, csak a másikra vagy a közös tevékenységre koncentrálva. Szeretnék úgy örülni neki, ahogyan Te nekem a külön töltött órák után. Szeretnék úgy ragaszkodni Hozzá, olyan kizárólagosan, ahogy Te ragaszkodsz hozzám. 


Ma reggel Isten hív. És én megyek. 

szombat, november 18, 2017

"Irigységre kívánkozik a lélek, amely bennünk lakozik"

Miért van az, hogy a szomszéd kertje mindig zöldebb? Mitől furakodhat be az irigység kisördöge a fülünkbe? Miért vágyunk arra, ami a másé és nem tartjuk értékesnek azt, ami a miénk?

Önmagunk másokhoz való mérése.
Alapjában véve egy hasznos folyamat, hiszen pontosan abban segít, hogy elhatárolódjunk másoktól, és megerősítsük önazonosságunkat, amely fontos része az egészséges személyiségfejlődésnek.* Ugyanakkor a mi korunkban ez a legtöbbször valamilyen verseny során jön létre. A versenyben pedig csak egy győztes van, a többiek mind vesztesek. Persze mondjuk, hogy csak a részvétel számít, de mivel mindenki bele adott mindent, a győztes akkor, ott jobbnak bizonyult a többinél. Ő mindent visz, míg a vesztes alul marad. Ez az ő sorsa...** A bukás pedig könnyen önbizalomhiányhoz vezet, innen pedig már csak egy lépés az irigység.

A csalódás
Csalódás, mégpedig abban, hogy nem úgy vannak a dolgok, ahogy szeretnénk. Különösen ki vannak téve ennek azok a gyerekek, akiket a szülők igyekeztek megóvni és lehetőleg megadni, nekik mindent. Ők megszokták, hogy a világ értük van, körülöttük forog és minden, ami kizökkenti őket ebből frusztrációt okoz. Elkezdik, hát irigyelni a másikat, akinek sikerült.

Önmagunk szeretetének a hiánya
Ha nem tudjuk szeretni magunkat, akkor nagyon fontossá válik mások véleménye rólunk. Mivel csak akkor tudjuk elfogadni magunkat, ha látjuk, hogy a többiek értékesnek tartanak minket. De ebben az esetben minden más, sikeres ember rivális és a sikerét irigyeljük, a magunkénak akarjuk.

Így hát az irigység a legtöbbünkben megvan. De ez nem jelenti azt, hogy engednünk kell neki! Salamon azt írja:

"Ne irigyeld a rossz embereket, és ne kívánj velük lenni!"
Példabeszédek 24,1

Vagyis dönthetünk arról, hogy ne kövessük ezt az utat, mert az irigység is döntés kérdése. Választható és mi választhatunk mást is. Dönthetünk úgy, hogy nem követjük napjaink trendi versengését. Megérthetjük a világ valódi arcát, hogy az életben nem az van, amit szeretnénk, hanem nagyon sokszor más és ez azt jelenti, hogy alkalmazkodnunk és fejlődnünk kell szüntelenül. És bátran gondolhatjuk, hogy szeretetre méltók vagyunk csupán önmagunkért is, hiszen Isten szemében értékes kincsek vagyunk!

Salamon megállapításában azonban szerepel még valami: Sokszor tűnhet úgy, hogy a rosszak előnyben vannak! De ez sem igaz, csupán a látszat! Bár erkölcseink feladása, a bűn útja sokszor rövidebbnek tűnik és azt gondoljuk általa hamarabb célhoz érünk, de mindig a tévedések labirintusához vezet. Minden helytelen dolog előbb utóbb vissza üt, minden cselekedetnek meg lesz a maga gyümölcse. Ne irigyeljük hát azokat sem, akik hirtelen jutnak magasra, mert ennek is mindig ára van...

* Konfliktus klinika blog. ** ABBA: The winner takes it all - részlet.

péntek, november 17, 2017

Jókívánságok


„Végezetül testvéreim, örüljetek, épüljetek, buzdítsátok egymást, jussatok egy értelemre, éljetek békességben, és a szeretet és a békesség Istene veletek lesz.”
2Korintus 13:11.
Íme, öt javaslat a mai napra:

Örülj! Kezdd el fölsorolni, hogy minek is tudnál ma örülni. Egyszer voltam egy képzésen, ahol az volt a feladat, hogy soroljuk fel házastársunk tíz jó tulajdonságát és egy rosszat. Az egyik hölgy felháborodottan megkérdezte: ’Nem fordítva kéne? Én nem tudok tíz jó tulajdonságot felsorolni és csak egy rosszat. Nálunk fordítva van!’ És nálad? Észreveszed azt, aminek örülhetsz? Kezdd el összeszámolni!

Épülj! Magyarul, képezd magadat. Lelkileg is, meg tanulás által is. Ne ragadj le! Minden nap tanulj valami újat. Kezdj el nyelvet tanulni, vagy kívülről megtanulni egy bibliaszöveget vagy idézetet. Ne engedd berozsdásodni az agyadat.

Buzdíts! Gyermekedet, házastársadat bátorítsd, buzdítsd. Olyan sok negatív kritika hangzik el, te fordítsd meg ezt. Kezdj el bátorítani! Vedd észre a haladást, és értékeld azt! Meglátod, sokkal többre mész vele, mintha kritikusan korholsz.

Összpontosíts azokra a dolgokra, amikben egyetértetek, és ne hangsúlyozd folyton a különbözőségeket. Minél inkább hangsúlyozod azokat a pontokat, amiben egyetértesz a társaddal, annál jobban záródni fog az olló, és nem távolodni, hanem közeledni fogtok egymáshoz. Próbáld megérteni, az ő cipőjébe lépni. Ami a te oldaladról hatos, az az ő oldaláról kilences. Próbáljátok együtt nézni a dolgokat.

Békében élni. Ez szinte lehetetlen a mai világban. Ideges nemzet vagyunk. Pillanatok alatt a plafonon van a hangulat. Nagy kihívás a békében élés, de nem megvalósíthatatlan. Éljetek békességben.
És az eredmény?
A szeretet és a békesség Istene az otthonotokban állandó vendég, vagyis családtag lesz. Kell ennél több?


csütörtök, november 16, 2017

Krisztusi indulattal

"Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig."
Filippibeliekhez írt levél 2:5-8

Jézus indulatos ember volt. És még mielőtt vitatkozni kezdenél velem, hadd védjem meg magam: ezt nem én mondom, hanem a Biblia. Persze nem ugyanarról az indulatról beszélünk Jézus esetében, mint amikor valaki pofonra pofonnal válaszol. Mikor azt mondjuk, hogy valaki “indulatos”, akkor arra gondolunk, hogy könnyen elveszti a türelmét, ingerlékeny, és negatív érzelmeinek hamar hangot is ad. Ilyen értelemben valóban, Jézus nem volt indulatos.

Kiabáltál már Istennel? Beszéltél már vele ingerült hangon olyankor, amikor a dolgok nem úgy mentek, ahogy számítottál rá? Amikor kifogyott az üzemanyag ÉS defektet kaptál, pedig már eleve késve indultál el? Mit szóltál volna, ha Isten hasonló hangnemben válaszol? Bizonyára nem túlzok, ha azt mondom, “a föld alá süllyedtél” volna.

Jézusnak lehetősége lett volna isteni hatalmát ily módon fitogtatni. Amikor leköpték, megalázták, meghurcolták, hamis vádakat támasztottak ellene, vagy csak egyszerűen kinevették, lehetett volna olyan indulatos, mint te, vagy én. Hiszen elénk csak bevágtak a pénztárnál, bennünket nem akartak keresztre feszíteni. Ő mégsem válaszolt (emberi) indulattal. És miért? Mert benne valami másféle indulat volt.

Mert az én indulatosságom “belőlem” fakad — abból, hogy NEKEM mi a legjobb, számomra ÉN vagyok a legfontosabb, és bárki tesz ÉNellenem bármit is, ÉN megvédem a SAJÁT jogaimat. És míg mi magunkkal vagyunk elfoglalva, addig Jézus is csak velünk. Ő sosem magáért tette, amit tett. Amikor leköpték, az Ő indulata bennünket védett. Amikor megalázták, akkor Ő bennünket akart visszavezetni az Atyához. Amikor meghurcolták, akkor is az Atya szeretetét akarta bemutatni nekünk. Amikor keresztre feszítették, akkor azt a mi megváltásunkért tette. Csak úgy volt indulatos, ahogyan Dávid mondja saját magáról: “...a házad iránti féltő szeretet emészt…” (69. Zsoltár 10. vers) Jézust az irántunk való szeretete emésztette egészen a kereszthalálig.


Legközelebb tehát, amikor indulatos vagy, kérdezd meg magadtól: honnan ered ez az indulat? Belőlem, vagy a szeretetből?