reggeli dicséret

Miért csüggedsz el lelkem, miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek. 43. Zsoltár 5. vers Keresztény, John Bunyan, Zarándok útja című könyvének főszereplője épp csak útnak indult szülőhelyéről, Romlás városából a Mennyei Jeruzsálem felé mikor a csüggedés mocsarában találta magát. Mivel önmagát kihúzni nem tudta, egy darabig ide-oda evickélt, majd kezdet egyre mélyebbre süllyedni az iszapban. Ám ekkor megjelent Segítő, aki kihúzta, mire az elbeszélő részéről a következő kérdés hangzik el: „ Uram, mért nem tétetik járhatóvá azon út, mely Romlás városától a szoros kapu felé vezet, hogy a szegény utasok biztosabban juthatnának oda? Ő így felelt nekem: ezen iszapos mocsárt nem lehet soha járhatóvá tenni. Azon posvány ez, melybe mindennek mocska és tisztátalansága, mint mely a bűnről való meggyőződéssel mindig együtt jár, – ömlik, s épp ezért nevezik Csüggedés mocsarának. Mert mihelyst a vétkes az ő elveszett állapotának t

A mi Istenünk a mennyben van, megalkotott mindent, amit akart! 115.Zsoltár 3.vers „Mi mindent meg nem cselekszik Isten azoknak az életében, akik maradéktalanul bíznak benne.” Hudson Taylor Az én Istenem tudja, hogy szeretem a növényeket, ezért minden tavasszal elhalmoz megannyi virággal, illatozó fával és zöldellő bokorral, hogy érezzem a körülölelő életet. Az én Istenem tudja, hogy szükségem van egy kis szeretetbombára, amelyet apró (vagy kevésbé apró) szőrös vagy bundás lényekkel közvetít. Az én Istenem tudja, hogy szükségem van finom, tápláló ételekre, ezért megalkotta a zöldségeket, gyümölcsöket, a legfinomabb aromákat és a zamatos ízeket és adott lehetőséget, hogy alkossak, új ízeket próbáljak ki és a környezetem örömére időről-időre megcsillogtassam konyhai tudásomat. Az én Istenem tudja, hogy szükségem van emberekre, akik ha kell bátorítanak, ha kell motiválnak, inspirálnak, segítenek, enyhítenek a terheken, ezért megajándékozott pótolhatatlan nagyszülőkkel, akik példát mutatt

Engedd, hogy vidámságot és örömöt halljak, és megújuljanak tagjaim, amelyeket összetörtél. Rejtsd el orcádat vétkeim elől, töröld el minden bűnömet! Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! Zsoltár 51.10-12 Amikor ránk nehezednek bűneink, elveszítjük a tisztaság érzetét és az önvád és bűntudat rágja lelkünket, az olyan érzés, mintha valami kiszívná belőlünk az életerőt és örömöt. Kevés pusztítóbb hatással találkoztam ennél. Alapjaiban kezdi ki a személyiségünket, s kihat életünk minden területére. Ráadásul nem tudjuk mi magunkban feloldani, megoldani ezt a helyzetet. A múltunkat megváltoztatni lehetetlen. A jövőre nézve tett fogadalmak sem semmisítik meg azt, ami már megtörtént. Próbálkozhatunk azzal, hogy kizárjuk tudatunkból, megpróbáljuk elfelejteni, de tartós enyhülést ez sem hoz. Tehetetlenek vagyunk e tekintetben, s rajtunk kívül álló megoldásra, segítségre van szükségünk. Isten ajándékként kínálja fel kegyelmét, igazságát, gyógyítását és szabad

Uram, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat. […] Áldom az Urat, mert tanácsot ad nekem, még éjszaka is figyelmeztet bensőm. Az Úrra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van. Zsoltárok könyve 16:5,7-8 Érezted már úgy, hogy legszívesebben elbújnál egy hétre az egész világ elől, kilépnél ebből az őrült mókuskerékből, és hagyjon végre békén mindenki? Vagy ha nem is tűnnél el, de pár napra álljon meg az élet, mert ez így sok(k), a lelked nem bírja utolérni az eseményeket, úgy érzed, mindennel le vagy maradva, és csak rohansz magad után. Ilyenkor számomra inkább olaj a tűzre, mintsem reménykeltő, megnyugtató érzés egy-egy nagyon pozitív, „éppen minden rendben van” bibliavers. Viszont ez a zsoltár nem egy „minden rendben van” örömzsoltár. Hadd idézzem az első két verset is, így mindjárt más lesz az összkép (főleg, ha a teljes zsoltárt elolvasod): „Dávid bizonyságtétele. Tarts meg engem, Istenem, mert hozzád menekültem! Ezt mondom az Úrnak: Te v

Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa. János evangéliuma 3:17 Van egy személy, aki már sok-sok éve figyeli az embereket. Mindent lát, mindenről tud, és egy nap ítéletet mond mindenki felett. Egy könyv felett áll minden nap, és a benne szereplő személyeket bírálja. Aki jó volt, annak ajándékot ad, olyant, ami a szíve leghőbb vágya. Aki nem volt jó, annak büntetés a jutalma. Bármennyire is van, akinek nem pozitív az elbírálása, mégis mindenki szereti, és mostmár nem nagyon mond senki rosszat róla. Általában hosszú ősz szakállal képzeljük el, és kedves mosolygós arccal... No meg piros ruhában, és nagy zsákkal a hátán. Ez a Mikulás. Milyen érdekes, hogy amikor Jézusra gondolunk, nagyon sokszor hasonlóan képzeljük el, pedig azért nem ugyanaz a két személy. A fenti ige a jól ismert János 3:16 utáni vers. Ezt valószínűleg szinte mindenki, aki vallásos neveltetést kapott, fejből tudja. Nagyon ritkán szoktuk a szakaszt öss

Ekkor így szóltak egymáshoz: Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat? Lukács evangéliuma 24. fejezet, 32. vers Két csalódott, feldúlt, az életre haragvó ember haladt az úton Jeruzsálemből Emmauszba, egy kis, 12 km-re fekvő településre. Az egyik neve Kleopás volt, a másik akár te vagy én is lehetnénk. Hangosan vitatkoztak egymással azon, ami az elmúlt két nap történt.  Ezt a Jézus nevű fickót, akinek békét, szabadságot és függetlenséget kellett volna hoznia, a legmegalázóbb módon kivégezték, és még csak meg sem szólalt. A többi szabadságharcos legalább átkozódott a kereszten, és megmondták a magukét a rómaiaknak. De mi történt? Mégsem ő volt az, akinek változást kellett volna hoznia? Nem az lett volna, akinek mondta magát? És mit értettek az asszonyok az alatt, hogy ma reggel üres volt a sírja, és találkoztak vele? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok gyötörhették ezt a két letört embert azon a bizonyos vasárnap. Ennek a Jézusnak a halál